Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908
1908. szeptember - Oldalszámok - 7
- 7 — magyar nemzet és a magyar szabadság ügyével, ezt a tényt se elhomályosítanunk, sem mások által elhomályosittatni engednünk nem szabad. Ez az állapot kell, hogy vezessen bennünket mindazon küzdelmekben, amelyeket egy vagy más, ránk nézve sérelmes jelenség vagy intézkedés reánk kényszeríthet; ezeket a szempontokat kell szem előtt tartanunk akkor is, ha állást akarunk foglalni azzal a pápai dekrétummal szemben, amely az utóbbi idők jelenségei között méltán a legnagyobb mértékben kavarta fel a magyar társadalom felekezetközi békéjét; mert hiszen az összes eddigi jelenségek között nem volt egy sem, amely ilyen kényes téren mozgott volna, amely ennyire elevenében sebezte volna meg a magyar társadalom nemkatholikus rétegeinek lelki békéjét és amely ennyire magán viselte volna az aggresszivitás jellegét. Az mondatik, hogy hiszen ennek a „Ne temere" dekrétumnak semmiféle jogi hatálya nincs, mivel a házassági jog ma már teljesen elvesztette egyházi vonatkozásait, polgári törvény alapján van rendezve, függetlenül az egyházak magatartásától; és mondatik az is, hogy utóvégre a római katholikus egyház és hivek belső ügye, hogy ők hogyan gondolkoznak egy vagy más házasság felől és ebbe másnak beavatkozni joga nincs. Hát, Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés, az kétségtelenül igaz, hogy jogi hatálya e dekrétumnak nincs. Az én igénytelen nézetem szerint sem volna tehát helyes ezt mint jogsérelmet, mint olyan valamit feltüntetni, ami a házassági jogba akar kötelezőleg beavatkozni s ott a jogegyenlőség sérelmét alkotja. Hanem azután kérdem: közönyös lehet-e akár a magyar államra, akár a magyar társadalomra, akár Magyarország többi vallásfelekezeteinek hiveire nézve, hogy épen ezen a ponton, épen a házasélet megítélése kérdésében egyszerre megváltoztatja a római katholikus egyház a maga eddigi hivatalos álláspontját és olyan tanokat kezd hirdetni, amelyeknek elterjedése Magyarországon csakugyan egyértelmű volna sok ezer család békességének feldulásával és a protestáns és katholikus magyar társadalom közötti összhang, egyetértés és testvéries jó viszony alapos feltorgatásával. A mi magyar társadalmunk, majdnem azt mondhatnám, a vegyes házasságokra van felépítve. Alig van család, amelyiknek rokoni kötelékeihez más valláshoz tartozó egyének is házasság utján ne csatoltattak volna. Alig van család, amelyiknek belső békéje ne nyugodnék azon, hogy a római katholikus egyház legalább egy olyan modus vivendit találjon, amelynél fogva belenyugszik a vegyes házasságok intézményébe és nem köti a vegyes házasságokat olyan feltételekhez, amelyeknek megtartása megalázó volna a nemkatholikus félre, meg nem tartása pedig a katholikus fél lelki nyugalmát háborítja meg, őt állítja azon rettentő dilemma elé, hogy ágyasnak tekinti őt a saját egyháza, hogy meg van bélyegezve, hogy pellengére van állítva saját hitsorsosai előtt. Ez a tény áll a maga meztelenségében előttünk és én, mondhatom, nem képzelek, nem képzelhetek a felekezetközi békére, a magyar társadalom összhangjára és egyetértésére nézve ennél mélyebbreható nagyobb veszedelmet.
