Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908

1908. szeptember - Oldalszámok - 14

— 14 — Az egyházi életről előterjesztett püspöki jelentésből mig egyrészről megelégedéssel vesz tudomást egyházkerületünk arról, hogy bár egyházi közéletünk a lefolyt évben az uj egyházi törvények életbeléptetése körüli teendőkkel volt elfoglalva, és hogy e téren ugy egyházi hatóságaink, valamint a hivek is minden tőlük telhetőt megtettek arra nézve, hogy e törvények minden nagyobb megrázkódtatás nélkül léphessenek életbe; addig másrészről figyelemmel arra az elszomoritó jelenségre, mely egyházi adattárunkból kiderül, hogy az egy-gyermekrendszer bűne és ragálya valósággal pusztit egyházkerületünk hivei között, amennyiben kiderül, hogy a mult 1907. évben 1000 református lélek után született: a) a komáromi egyházmegyében 34, a tataiban 33, a drégelypalánkiban, mezöföldiben és pápaiban 30, a veszprémiben 26, a barsi- és őrségiben 24, a belsösomogyiban pedig csak 21 születési eset fordult elő ; az országos születési átlagot tehát sehol sem érték el a születési esetek. Az egyházkerületi közgyűlés a maga részéről is helyesnek fogadja el azt az elvet, hogy minden testület étettrejének és biztos fejlődésének alapját a tagok számának szaporodása képezi s megdöbbenéssel vesz tudomást a jelentésben fölsorolt elszomoritó statisztikai adatokról és felkéri a lelkészi kart, hogy minden erejével, egész befolyásával odahatni igyekezzék, hogy a mi református népünk létét és életerejét alapjában megtámadó eme veszélyes kór és az abból származó, társadalmi létünket is fenyegető sajnos következmények lehetőleg elhárittassanak. Igyekezzenek hatni a mi népünk erkölcsi érzületére, felfogására, igyekezzenek fokozni annak családias érzületét, megbélyegezni és megvetetté tenni a rideg önzést és anyagias felfogást s mindazokat az erkölcsi bűnöket, amelyekből ered az a bűnös szokás, hogy a családok fajunk és nemzetünk fenntartása ellen irányuló bűnös beavatkozással igyekeznek meggátolni népünk természetes szaporodását. Különösen megdöbbentő e jelenség a belsösomogyi legtekintélyesebb egyházmegyében, hol a legfokozottabb tevékenység kifejtése méltán képezheti lelkészi karunk nemes feladatát.