Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907
1907. április-május - Oldalszámok - 13
— 13 — úgynevezett gyakorlati életben hátrányára van az, hogy czéljait, szándékait, ha azok a közügyekre vonatkoznak, nyiltan hirdeti, de előnyére szolgál az, hogy rendületlenül bizik az igazság győzelmében és tűrhetetlenül megáll elvei, meggyőződése mellett egész a vértanuságig. Református egyházunk vezéreinek és hiveinek az igazsághoz, az elvek, a saját meggyőződésükhöz való törhetetlen ragaszkodása tette tiszteletreméltóvá sokszor elnyomatásában is a protestáns szellemet; ez tartotta meg egyházunkat a százados nehéz küzdelmek között, ez segitette előre, hogy az elnyomattatásból lassanként a teljes vallásszabadság és jogegyenlőség határáig juthatott. Ezt a valódi erős protestáns öntudatot és jellemet felismerve Nagyméltóságodban dunántuli ref. egyházkerületünk, ugy vélekedtünk, hogy a legnagyobb hibát, talán bünt követtük volna el anyaszentegyházunk ellen akkor, ha ezen kiváló tulajdonokat nem igyekeztünk volna, amint alkalom kínálkozott, a legmagasabb egyházi állásban egyházkerületünk és egyetemes egyházunk javára érvényesíteni és értékesíteni. De jelentős szerepe volt a közbizalomnak Nagyméltóságod irányában ily nagy mérvben való megnyilatkozásánál a hálás kegyeletnek is. Nagyméltóságod áldott emlékű édes atyja 35 éven keresztül munkálta a főgondnoki székben tisztelettől és szeretettől környezve egyházkerületünk igaz javát és boldogulását. Az ö áldott emléke örökre felejthetetlen egyházkerületünk közönsége előtt. Ha egyházi közéletünk jelenlegi világi vezérférfiainak tisztes során végigtekintünk, azt látjuk, hogy azok mind boldogult fögondnokunk: Tisza Kálmán ur szárnyai alatt és támogatásával lettek és nőttek naggyá és amidőn mi ezek közül a leghivatottabbat kívántuk egyházkerületüuk világi kormányzójául megnyerni, már csak azon okból is, mert a mi népességszámban szegény, anyagilag gyenge egyházkerületünk, amely a századok viharai folyamán a legtöbb megpróbáltatásnak volt kitéve, csakis vezetőinek kiválósága folytán érvényesülhet kellőképen ugy az egyetemes református egyházban, mint a hazai nagy társadalomban: találhattunk volna-e ez állásra megfelelőbb utódot, mint a hamvaiban is örökké áldott emlékű nagy férfiú nevének, eszméinek, törekvéseinek, az egyházi élet terén hozzá méltó vérszerinti és lélekszerinti örökösét ? Ezeket meggondolva, Nagyméltóságodnak főgondnokká való