Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907

1907. január - Oldalszámok - 26

A Krisztus szerinti élet. Emlékbeszéd Hegedűs Sándor felett. Elmondotta Szabó Zsigmond győri ev. ref. lelkész Komáromban, 1907 január 31-én. Alapige : II. Tim. 4. 7—8. „Ama nemes harczot én megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Ur ama napon, amaz igaz biró." Gyásztisztességtevö keresztyén gyülekezet! Szokatlan, rendkívüli időben gyülekeztünk egybe Istennek ezen szent hajlékában. Szomorú, gyászos eset hívott közelből és távolbői minket, mint egy nagy családnak, a dunántuli egyházkerületnek tagjait, hogy mig egyrészről a családfő elvesztése felett érzett fájdalmunk könnyeit elsírjuk, s a mennyei Atya akaratján megnyugodva, „minden könynyüvel-jajjal könnyebbül sorsunk egy bajjal", addig másrészről erőt gyűjtve s tanulságot merítve induljunk tovább a még előttünk fekvő útra, a még reánk várakozó harcz megharczolására. Könnyel fátyolozott szemeinkkel még mindig, a jövőben is még sokáig fogunk afelé a sir felé tekinteni, mely Hegedűs Sándornak, dunántuli egyházkerületünk néhai fögondnokának porsátorát rejti kebelébe. Újra meg újra kitör ajkainkon a próféta panaszos sóhaja: „Jaj nekünk, mert az Ur egyik bánatunkra másik bánatot adott

u ! Mózesünk után ime Józsuénk. Bizony, „elesett a mi fejünknek koronája.

1

1 Méltó azért a mi gyászunk és siralmunk, mert nem látjuk többé földi ábrázatját annak, aki „mindenestől fogva például adta magát minekünk a jócselekedetben"; aki „tüköré volt Isten sereg ének u dunántuli egyházkerületünkben, egyetemes konventünkön, zsinatunkon, magyar protestáns irodalmi társaságunkban, a családban, a társadalomban, nemzeti közéletünkben, fent a népszerűség verőfényes magaslatán és lent a népszeszély göröngyös és tövises ösvé-