Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907

1907. január - Oldalszámok - 21

FÜGGELÉK. I m a. Hegedűs Sándor, a dunántuli református egyházkerület néhai főgondnoka emlékére rendezett gyászünnepen Komáromban, 1907. évi január hó 31-én mondotta: Antal Gábor református püspök. Szivünk bánatában, lelkünk fájdalmában kinél kereshetnénk és találhatnánk megnyugtatást és vigasztalást rajtad kivül életnek és halálnak Szabados Ura nagy Isten! Kérünk azért légy kegyelmes mi hozzánk, hallgass meg minket és cselekedjél velünk a Te végetlen irgalmasságod szerint. Amen. Mindenható Isten! Egyedül változatlan örök valóság! Te vagy Ura a természeti és szellemi világnak, fenntartója és gondviselője minden létező élő és élettelen valóságnak, amelyek mind a Te parancsolatodnak engedelmeskednek. Te szólasz, és legyen szavadra a roppant világok alkotmánya előáll az emberi értelem által meg nem fogható üres semmiségből és futja pályáját azon törvények szerint, amelyeket végetlen hatalmaddal és bölcsességeddel elibök irtál. Te intesz, és a létezők egész serege vissza hanyatlik ismét a semmiség sötét mélységébe, amely felett, mint kezdetben, csak a Te élő lelked lebeg, mint uj világok alkotására képes, soha változás alá nem eső örök erö. Ha a Te lelkedet kibocsátod, annak érintésétől élet fakad a föld durva porából. Ha végetlen szellemed egy szikráját a porba bele leheled, előáll a föld legnemesebb teremtménye, az öntudattal biró, eszméletre és ismeretre képes ember, amelynek szivébe amidőn bele ültetéd a te igaz lényegedet, a szeretetet, ezzel létre