Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907

1907. április-május - Oldalszámok - 1_10

— 10' nagyon félő, hogy az a különben jelentéktelen fizetési különbözet állandóan hegyes ösztönül fog szolgálni a nem állami tanítóság testében, amely állandóan az egyenlőség után való törekvésre sarkalja és folytonos izgalomban tartja. Nagy érdeme a javaslatnak az is, hogy a kántori fizetés, ami a tanitói javadalomba mindig beszámittatott, jövendőre a nyugdij-illetménybe is beszámittatik és igy megszűnik azon viszás helyzet, hogy a csekélyebb fizetésű, fiatalabb, kevesebb gyakorlattal és tapasztalattal biró másodtanitók nyugdija eddig rendszerint nagyobb volt, mint az éltesebb, tapasztaltabb, érdemesebb, úgynevezett kántortanitók nyugdij-illetménye. Hogy egyházi életünkre, annak jövö fejlődésére a tanitói fizetések ezen rendezésének minő következményei lesznek, azt nehéz volna előre biztosan megmondani. Mert a tanitók helyzetén, azoknak az egyházakhoz és azok hatóságaihoz való viszonyán, még ha erre nézve tételes intézkedés nem történnék is, — pedig a törvényben az is történik, — lényeges változást idéz elő azon körülmény, hogy a legtöbb tanitói állomásunk fenntartásához nagyobb összeggel fog járulni az állam, mint a fenntartó testület. Továbbá ezen tanitófizetés-rendezésnek elmaradhatatlan következménye leend, hogy a lelkészi javadalmaknak is megfelelöleg fel kell emeltetni, mivel a képtelen helyzetek a társadalomban semmiféle eszközökkel fent nem tarthatók, az pedig tiszta képtelenség, hogy ugyanazon testületnek két alkalmazottja közül annak legyen kevesebb javadalmazása, akinek tanpályája hoszabb, képesitése magasabb fokú, s a testületben a vezető szereppel van megbízva. Amennyire elismerésre méltónak tartom a magas kormánynak azon intézkedését, hogy a tanitók fizetését törvényhozás utján a követelményeknek megfelelöleg rendezte, ép oly sajnosnak tartom azon intézkedését, amely szerint az ujabb időben azon már régóta fentálló iskoláinktól meg akarja vonni a tanitófizetés-kiegészitési államsegélyt, amelyekben bármi okból a mindennapi iskolás növendékek száma 30-nál kevesebbre szállott le. A nagyméltóságú vallásés közoktatási minisztérium 4124—907. szám alatt kelt, hozzám intézett leiratában az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 44. §-ára való hivatkozással a nagygyimóthi ev. ref. iskolát fenyegeti meg ez alapon, tanitóváltozás esetére a kiegészitési segély elvonásával, de felemliti a leiratban, hogy hasonló eljárás alá fognak esni az ajkai-,