Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907

1907. április-május - Oldalszámok - 86

— 86 — megígérni méltóztatott, hogy a törvényhozás elé a legközelebbi jövőben az 1848. évi XX. t.-cz. 3-ik §-ában lefektetett elvek részbeni megvalósítása gyanánt törvényjavaslatot fog a törvényhozás elé terjeszteni, fent hivatkozott véleményünk I-sö részében előadott, az egyenlőségi elv megsértését tárgyazó tiszteletteljes előterjesztésünket azonban válaszra nem méltatta. Miután a két protestáns egyház vegyes bizottsága ezen kérdésekkel állandóan foglalkozik és legközelebbi ülésében is az időközben ujabban bejelentett sérelmi esetek tárgyalása alkalmával ezen kérdéssel újból foglalkozni kénytelen lesz, jogos és indokolt azon kívánságunk, hogy a magas kormány ezen kérdésekben szándékát és terveit velünk mielőbb közölje, mert csak az ö válaszából várhatjuk és remélhetjük a kedélyek megnyugtatását. Az indok, amely miatt a magas kormány ezen kérdések megoldása elöl kitérni látszik, azon feltevésen alapszik, mintha ezen kérdéseknek az igazság és méltányosságnak megfelelő rendezése a mindnyájunk által óhajtott vallási béke megzavarását idézné elő. Már pedig ez a feltevés — ha ilyen létezik — merőben téves, mert a dolog ellenkezőleg áll, az igazságos és méltányos rendezés, mely mindenkit kielégit, a vallási békét biztosítja, a jelenlegi bizonytalan és önkényes eljárásra alkalmas állapot pedig az, amely jogos elkeseredést szül és ezzel a vallási békét veszélyezteti. Hogy csak egy példát említsünk, mindenki, még a legbuzgóbb katholikus is — ha nem fanatikus — elismeri, hogy az helytelen és sérelmes, ha protestáns honpolgárok a katholikus egyház vagy iskola czéljaira megadóztatnak. Ha egy rövid egyszerű törvény kimondaná, hogy azok a törvénymagyarázatok, amelyek mindenféle doktrínák segélyével az 1791. évi XXVI. t.-czikket értelméből kiforgatni iparkodnak, helytelenek és hogy a protestánsok soha semmiféle ürügy — telki teher, szokás stb. ürügye — alatt más egyház czéljaira meg nem adóztathatók, akkor megszűnnének azok a vexatiok, amelyek a vallási békét csak zavarják és amelyeknek megszüntetése a katholikus egyházat nem hogy sértené, de erkölcsi szempontból annak csak előnyére lehet. Azt az ellenvetést is hallottuk, hogy előbb gondoskodni kell az ekkép beálló jövedelemfogyatkozás pótlásáról és csak miután a katholikus lelkészek kongruáia rendeztetett, lehet szó ezen viszonyok — párbér, kegyurasági terhek stb. — rendezéséről. Ennek az ellenvetésnek azonban nincsen