Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. szeptember - Oldalszámok - 1_16

— 16 — tosan tudták is. A kötelesség teljesítésének szigorú megkövetelése mellett azonban nagy szeretettel és jóakarattal viseltetett tanítványai iránt s alig akad a sok száz között egy is, aki hálásan ne érzett volna a jóhirnevü tanár iránt, aki rajta egy és más bajában jóakaratulag segített tanácsával, közbenjárásával, anyagi áldozattal, sokszor a kisebb hibáknak szelídséggel való elnézésével, olyan pedig bizonynyal nem akad egy sem, akinek midőn az elagott 85 éves igen érdemes nyugalmazott tanárnak f. évi augusztus 17-én bekövetkezett haláláról értesült, fájó érzés ne nyilallott volna át szivén s bánatos sóhajt ne küldött volna a kegyeletes megemlékezés szárnyain az elköltözött nemes lélek után, akit az Ur hosszú ideig gyenge testalkata mellett is állandó jó egészségben megtartott s most magához hivott a hü munkás igaz jutalmának elvételére. A kegyelet mellett a hálaérzet fogja környezni szivünkben a jó tanár emlékét, amíg csak egy tanítványa él, áldásos működésének emléke pedig élni fog főiskolánk történetében késő századokon keresztül. A földi élettől mindnyájunk fájdalmára elköltözött érdemes tanár földi maradványai f. évi augusztus 19-én helyeztettek végső nyugalomra a pápai alsóvárosi sírkertben, amely végtisztességtételen nagy sajnálatomra nem jelenhettem meg, másutt levén akkor hivatalosan elfoglalva, de már előzetesen intézkedtem az iránt, hogy ha a szomorú eset bekövetkezik, a kerület és főiskola nevében gyászjelentés adassék ki, a koporsóra ezek nevében koszorú helyeztessék, a temetést pedig pápai ev. ref. főiskolánk saját költségén rendezze, ami meg is történt. Kérem ezen intézkedéseim jóváhagyását. Egyszersmind kérem a fötiszteletü egyházkerületi közgyűlést, hogy Kiss János főiskolánk volt tanára elhunyta felett érzett fájdalmának adjon jegyzökönyvében kifejezést, érdemeit jegyzökönyvében örökítse meg, követendő például állítván öt az utókor elé, életrajzát vegye fel jegyzökönyvébe. Az életében tisztelettel és szeretettel környezett, halálában áldott kedves halott sírjának illendő síremlékkel való megjelölésének kötelezettsége alól minden bizonynyal fel fogja menteni főiskolánkat és egyházkerületünket a tanítványok megnyilatkozó hálaérzete. Elszólította a halál által közülünk az Ur Barthalos Kálmánt, a dudari ev. ref. egyház lelkészét; Főnöd Károly csépi lelkészt, a tatai ev. ref. egyházmegye tanácsbiráját és 1848/49. évi honvédet