Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. szeptember - Oldalszámok - 1_6

— 6 — házunk eleitől fogva az 1848: XX. t.-cz. 3. §-ának fokozatos végrehajtását követelte, a fokozat sorrendjét a protestáns közös bizottság jól megfontolva állapította meg és ezen a fokozaton a most megvalósulásra jutandó intézkedésekkel oly fontos és nagyjelentőségű lépést teszünk, aminőre csak egypárra lesz még szükségünk, hogy kitűzött czélunkhoz érjünk. Nem oszthatom tehát azoknak felfogását, akik az egyházi adóteher csökkentésre, továbbá a lelkészi nyugdij-intézet szervezésére s közigazgatási költségek fedezésére szolgáló s kilátásba helyezett állami dotáczió jelentőségét kicsinylik, vagy épen a protestáns egyházak becsapásának tüntetik fel. Sőt inkább be kell látnunk a kilátásba helyezett intézkedésnek ugy elvi, mint gyakorlati tekintetben egyházi életünket s annak kedvezőbb továbbfejlődését illetőleg nagy fontosságát és azért, hogy egyházunk anyagi bajainak orvoslására irányult törekvésünkben egyházi önkormányzatunkat csak kis mértékben érintő uton idáig eljuthattunk, méltó elismeréssel kell adóznunk azoknak, akik figyelmüket állandóan az 1848: XX. t.-cz.-re mint megingathatlan törvényes jogalapra irányozták és ahhoz való erős ragaszkodásunkat támogatták; továbbá gróf Tisza István urnák, aki az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtását mint miniszterelnök elöször nyiltan programmjába felvette és végre a jelenlegi magas kormánynak s annak tagjai között gróf Apponyi Albert m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák, aki ezen fontos ügyet programmjába nemcsak felvette, hanem teendői között az elsők közé helyezte egyházunknak az 1848 : XX. t.-cz. 3. §-án alapuló sorrend szerint legfontosabb igényei és követelései kielégítésének törvényhozási uton való rendezését. Ezen rendezésnél nagy előnyünkre szolgálónak látszik egyelőre, hogy az összeg átalányképen adatik s annak kiosztása önkormányzati uton történik, amely uton a paragrafus betűje nem fogja megölni az igazságosság és méltányosság lelkét. Nagy előnyünkre szolgált volna az, ha a lelkészi kongruára nézve is az átalányrendszer léptettetett volna életbe, legalább a mi ev. ref. egyházunkra nézve és nem vonattunk volna a nemzetiségi egyházakkal egy kalap alá, inert azon meggyőződésben vagyok, hogy a lelkészi fizetések kiegészítésére szolgáló mai államsegélynek önkormányzati uton való igazságos és méltányos felhasználásával már eddig is kiegészítettük volna a lelkészi fizetéseket 2000 vagy éppen 2400 koronára. Ugy,