Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906
1906. április - Oldalszámok - 4
— 4 — a veszprémi egyházmegyéből: Segesdy Miklós esperes, Mórocza Kálmán egybázm. gondnok, Cseh Sándor, Gózon Gyula egyházi képviselők; a kerületi tanácsbirák közül: Szabó Zsigmond, Szűcs Dezső, Kenessey Pongrácz; a tanintézetek részéről: Faragó János, dr. Vida Károly fögimn. igazgatók; a kerületi és főiskolai pénztár részéről: Bakó Imre, Galamb József számvevők. Mely alkalommal: 1. Püspök urnák vallásos melegségtől áthatott buzgó imája után fögondnok ur önagyméltósága a megjelentek szives üdvözlése mellett a közgyűlést a következő beszéddel nyitja meg: Főtisztelendő és Méltóságos Közgyűlés! Nem is oly régen volt szerencsém üdvözölni e helyről a főtisztelendő és méltóságos közgyűlést, mikor kifejezést adtam azon aggodalmamnak, hogy a hazánkat ért politikai rázkódtatást éreznünk kell egyházi életünk minden fázisában is. Szigorúan ki van zárva tárgyalási termünkből a politika, nem is akarok én azzal e helyről foglalkozni; de ma, midőn a király és nemzet között a béke létrejött, lehetetlen a felett itt e helyen is napirendre térni. A legnagyobb örömmel vehetjük tudomásul a béke létrejöttét annyival is inkább, mert az alkotmány minden fázisa visszahatással van minden mi működésűnkre, annak minden fejlődése a mi fejlődésünk és erősségünk is; annak gyengülése a mi gyengülésünk is. Ragaszkodnunk kell tehát az alkotmányhoz s annak biztonságát, erősségét tiszta szívből óhajtjuk. De bármennyire áll is ez, kétségbevonhatatlan igazság az is, hogy nekünk minden biztosítékunk, egyik legnagyobb kincsünk felekezeti autonomiánk. Ez volt a mi védvárunk a múltban, ez lesz fegyverünk a jövőben az esetleg jöhető megpróbáltatásokkal szemben. Ezt megnyirbálni engedni, ebből egy jottát is feladni bün önmagunk, az egyetemes egyház ellen. És, igen tisztelt uraim, mennél nagyobb megpróbáltatásnak lesz kitéve az egyetemes egyház, mennél nagyobb veszély fenyeget bennünket talán a közel jövőben is: annál nagyobb kincsünk, féltve