Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. április - Oldalszámok - 77

— 77 — magyar magánjogot adtam elő, amazt az első, emezt a második évi jogi tanfolyamon. Az 1848 előtti korszakban a jogakadémiákon a római jogot j nem tanították, mivel akkor a jogi tanfolyam csak két évre terjedt. Az abszolút korszak alatt a tanrendszer változván, a három évi jogi tanfolyamnak megfelelően a római jog is felvétetett az akadémia tantárgyai közé. Ezen intézkedés tagadhatatlan haladás volt a közoktatás terén. Azon körülmény ugyanis, hogy az észjogon kivül egy mintaszerű tételes jog alapszabályaival s általános elveivel ismerkedett meg a tanuló, könnyité a többi tételes jog ismeretének megszerzését, a hiteles törvények okainak, összefüggésének és czéljainak megítélését. Egyszersmind a haladni kivánók előtt egyengette az utat arra, hogy törvényismerökböl jogtudósokká lehessenek. Különösen feltűnt a római jog tanításának sikere az első két évben, midőn tanítványaimnak legnagyobb része jeles osztályzattal végezte a magyar magánjogot. Midőn Kerkapoly Károlyt országgyűlési képviselővé választották, ideiglenesen előadtam a jog- és államtudományok enciklopédiáját. Miután ezen tantárgyat az egyetem ős kir. akadémiák tantervébe belefoglalták, szükségképen elő kellett azokat adni a mi protestáns akadémiáinkon is. Ebben mutattak fel tanítványaim legkevesebb sikert. S ezt részemről igen természetesnek találtam, mert a jog- és államtudományok rendszerébe tartozó minden tantárgynak körisméjét akár alaki, akár anyagi tekintetben alaposan felfogni annak, aki még sem észjogot, sem tételes jogot vagy államtudományt nem tanult, vajmi nehéz. S igy a kevés siker nem lepett meg. Miután a pesti egyetem még az alkotmány visszaállítása után 1868-ban sem ismerte el a pápai jogakadémiát nyilvánosnak s az ott kiállított bizonyítványokat felmutató ifjakat a megfelelő egyetemi tanévre nyilvános ballgatókul föl nem vette, a tanári kar beleegyezésével az 1868-iki egyházkerületi közgyűlés alkalmával mint főiskolai igazgató azon javaslatot terjesztettem elő, hogy fögondnokunk, az országgyűlés hatalmas ellenzéki vezére, Tisza Kálmán, intézzen erélyes interpellációt az iránt, hogy a protestánsok jogakadémiáinak nyilvánosságát, mely az 1792. évi 26. t.-czikken alapszik, mi okból nem ismerik el a kir. akadémiák s az. egyetem, s szándékszik-e a miniszter az idézett törvénynek érvényét e tekintetben is megtartani.