Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. szeptember - Oldalszámok - 6

— 6 — ségre kívánom felhívni becses figyelmüket s ez abban áll, hogy ugy kulturális, valamint nemzeti, vallási feladataink oly rohamosan fejlödnek, a teendők oly mértékben szaporodnak, hogyha ezt az arányt tekintetbe veszi az ember ahhoz az anyagi és erkölcsi erőhöz, amelyek felett rendelkezünk s azzal a versenynyel szemben, amelynek más felekezetek részéről, sok tekintetben az állani részéről is, ki vagyunk téve, mert az állam részéről nemcsak jótéteményekben részesülünk, hanem sokszor minket nagyon feszélyező versenyben is: be kell látnunk, hogy erőnk már-már elégtelen. De ha kulturális feladatokban egyúttal versenyez is és pedig a tér elfoglalásáig versenyez velünk az állam, legalább ott ne bántson, ahol a saját működésűnk tekintetében tökéletesen szabad kézre van szükségünk. Ebből a legutóbbi észrevételből még egy másik is következik. Ha méltóztatnak az ügysorozatot megnézni, észre fogják venni, hogy a feladatok, a tárgyak megdöbbentően szaporodnak. Legutóbb volt tavaszi közgyűlésünkkor két erös napon keresztül dolgoztunk késő estig. Igazán mondom, talán igen optimista vagyok, azzal az öntudattal távoztam tavaszi közgyűlésünkről, hogy az őszi közgyűlésen már kevés feladatunk lesz. És most méltóztassék tekintetbe venni az ügyek sorozatát, melyek felett ma fogunk tanácskozni, több mint 200 kérdés áll előttünk, a segély-kéréseket nem is véve külön pontnak. Méltóztatnak látni, mily nagy mértékben szaporodnak teendőink, ugy hogy — itten talán nincs helyen ez a figyelmeztetés, de azt hiszem — autonómiánk kezd bürokratikussá lenni. Vigyáznunk kellene arra, hogy az alsóbb fórumok az ügyeknek gyorsabb és helyesebb elintézése által a központnak, a központi hatóságoknak, ugy az adminisztratív, mint a tanácskozó testületeknek lehetőleg kevesebb dolgot adjanak. Viszont nem lehet tagadni, hogy a központi ellenőrzés feladata is az, hogy az időközben észrevehető és elintézhető bajokat, sokszor hiányokat vagy hibákat, lehetőleg rövid idő alatt orvosolja és orvosoltassa, hogy e tekintetben aztán a tanácskozást igénylő ügydaraboknak a száma ezen uton is apasztassék. Ezek egyszerű és azt lehet mondani mindennapi, kézenfekvő észrevételek, de én azt hiszem, hogy lendületes szavak helyett saját körünkben sokkal okosabb, ha a mi ügyeinkre forditjük a figyelmünket és keressük a megoldást, elömozditjük a javulást és haladást. Nem akarván a fötiszteletü egyházkerület becses figyelmét, mely