Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1904

1904. szeptember - Oldalszámok - m01_3

- 3 ­teines konvent, mint az ág. hitv. ev. egyház egyeteme helybenhagyta, a fentebb hivatkozott vegyes bizottság küldöttségileg adott át a nagyméltóságú magy. kir. miniszterelnök urnák és a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák, hogy ezen munkálat tár­gyalási alapul szolgálhasson, egyszersmind kikérte a bizottság a magas kormánynak ezen ügyre nézve jóakaratát. Az emlékirat az 1848. évi XX. t.-cz.-nek ugy második, mint harmadik §-a alapján egyházunk világosan megállapítható igényei érvényesítése tekintetében az állam és a különböző felekezetek között jelenleg fennálló viszonyokra és a történelmileg kifejlődött helyzetre, valamint az állam pénzügyi érdekeire is tekintettel kivánt lenni a méltányosság szélső határáig. Ugyanazért az emlékirat I. részében a szerkesztő-bizottság egyházunknak azon jogsérelmeit foglalta össze, amelyek az 1848. évi XX. t.-cz. 2. §-ában kimondott jogegyenlöségi elvet szembeötlöleg sértik, mint pl: a jogtalan hittérítés; a fele­kezetünkhöz tartozó tanulók hitoktatásának állami, községi, vagy más felekezeti intézetekben megakadályozása; ezen tanulóknak bit­elveinkkel ellenkező vallási cselekvények teljesítésére kényszerítése; a temetők használatából való jogtalan kizáratás; állami intézetekben vagy állami birtokokon a hitoktatóknak, illetve lelkészeknek egyenlő körülmények között sem egyenlő javadalmazása; egyházunk tag­jainak más egyház czéljaira jogellenes megadóztatása és azokra a kegyurasági terhek kirovása stb. Az emlékirat II. részében előterjesztette egyetemes konventünk azon anyagi igényeit, amelyeket az 1848. évi XX. t.-cz. 3-ik §-a alapján és szellemében a magyar állam irányában teljes joggal formálhat. Nem azt az álláspontot foglalta el a vegyes bizottság és a konvent, hogy mi illetne meg bennünket az egyenlőség és viszo­nossság elve alapján, hanem hogy mire van nélkülözhetetlen szük­ségünk, hogy egyházunk hivei az egyházi és iskolai adóteher alatt le ne roskadjanak és hogy egyházunk létérdeke meg ne támadtas­sék annak folytán, hogy legnélkülözhetlenebb kultusz és kulturális szükségleteinket nem vagyunk képesek fedezni. Ezért az emlékirat csak azon anyagi igényeinket jelöli ki fedezendökül. amelyek az elviselhetetlen egyházi adóteher csökkentésére, egyházi közigazgatá­sunk költségeire, a lelkészek korpótlékára, a lelkészi nyugdij-intézet felállítására, iskolai vallástanitási kötelezettségünk teljesithetésére, í*

Next

/
Oldalképek
Tartalom