Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903

1903. április - Oldalszámok - m01_2

Körmendy Sándor nagy és sok érdemeinél fogva oly kiemelkedő oszlopos alakja volt a dunántuli ev. ref. egyházkerület közéletének, akinek munkásságát, hatását, sikereit kellőleg méltatni csak az lenne képes, aki ezen egyházkerület utóbbi 40 évének története megírására vállalkoznék. Mert az ö neve, egyénisége, hatása ezen hosszú korszak alatt össze van nőve az egyházkerület életével, alkotásaival. intézményeivel, anyagi és szellemi haladásával. Az a nagy tudás, széles látkör, sok tapasztalat, emberismeret, amelyekkel rendelkezett, szolgáltatták az alapot arra, hogy ö nagyszabású tervei megalkotásával sok mások előtt vezér lehetett, önálló gondolkodása, SZÍVÓS kitartása, törhetetlen erélye pedig a legtöbb esetben biztosították részére a sikert. Kora ifjúságától haláláig mindig eszményi törekvések irányították gondolkodását, felfogását, tetteit; a haza, egyház és a magyar nemzet szeretete töltötték be lelkét, hevítették keble érzelmeit. Ezeket szolgálta minden téren, minden körben szóval, tollal, tettel, áldozatkészséggel önzetlenül. Eszméi mellett, azok győzelméért sok nemes harczot vivott a lemondás, az elcsüggedés, a kishitűség ellen és legtöbbnyire győzött, mert bizott eszméi igazságában és életrevalóságában. Gondolkodásában, felfogásában mindig az egyszerű, komoly, SZÍVÓS, bátor és egyenes puritán jellemvonás domborodott ki, párosulva szabadságszeretettel és demokratikus érzelmekkel. Az intézmények alapjának megvetésénél igyekezett igénybe venni minél többek közreműködését, a végrehajtásnál azonban szigorú, illetéktelen befolyásoktól független, ele mindig méltányos és igazságos volt. Az egyházi közélet terén kifejtett buzgó, fáradhatatlan, önzetlen, áldásos munkálkodásáért méltán övezte öt egyházkerületünk részéről osztatlan szeretet és tisztelet életében s halála méltán okozott mély fájdalmat egész egyházkerületünkben és keltett részvétet egész magyarhoni ev. ref. egyházunkban. Lankadatlan buzgóságának és törhetetlen munkakedvének, de egyszersmind erélyének kiváló tanúbizonyságát szolgáltatta azzal is, hogy bár több mint fél év óta súlyos beteg volt, szinte naponként várhatta a válság bekövetkezését, mégis részt vett a zsinati előmunkálatok tárgyában a mult évi november hóban tartott értékezleten, valamint mult évi november hó 25—30-ig e tárgyban tartott ev. ref. konventi üléseken.