Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1901

1901. szeptember - Oldalszámok - m02_1

FÜGGELÉK. LÁSZLÓ JÓZSEF EMLÉKÜNNEPÉN ELMONDOTT IMÁK, BESZÉDEK ÉS ÓDA. i. EGYHÁZI BESZÉD IMÁDSÁGOKKAL. — Tartotta: Kis József, pápai lelkész. •— Elő imádság. Mint boldog gyermek anyja ölébe, ugy vágyik lelkünk a te közeledbe, jóságos Isten ; édes, kellemes érzések árja zajong szivünkben : hadd öntsük ki előtted, áldások örök kútfeje ! Ünnepet szerzettél számunkra : hálás kegyeletnek, boldog, régi remény teljesültének drága ünnepét. Jóvoltodról emlékezünk azért; szivünk megáradt érzései hevesen buzognak Feléd; nyelvünk Néked zeng halleluját! Sionunk védfalán nagy nyilás tátongott; miatta nagy volt szorongattatásunk, sok a sóhajtásunk; erőnk pedig kevés, akaratunk gyönge. Könyörgésiinkre mellénk állottál óh nagy Isten, kinyujtád kezedet segítségünkre; támasztál vezért sorainkból, kinek lelkesedése pótolta lanyhaságunkat, erélye bágyadtságunkat, ereje gyöngeségünket; adtál erős férfit, ki a te jóvoltodból egymaga felépité, ami még hiányzott. Ali már a védfal s rajta magasan a felsőbb oktatás egyik erős tornya. Régi reményünk valóra vált: hogyne repesne örömében szivünk és hogyan ne fordulna mély hálával feléd, kitől száll alá minden jó adomány ?! Feléd, ki nem nézvén bűnös voltunkat, megékesítettél minket szabadulással. Énekeljünk azért az Urnák űj éneket, az ő dicsérete zengjen az ő szentinek gyülekezetében ; mert gyöuyörködik az Ur az ő népében, megékesíti a nyomorultat szabadulással ! Amen. 1