Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1901

1901. szeptember - Oldalszámok - m01_17

- 17 területen elszórt hiveket összetartsa és az egyház fennállását biztosítsa. Utána járt személyesen, hogy az egyház segélyezése érdekében a horvát országos kormányhoz intézett felterjesztésemnek kellő sikere legyen. Csakugyan adott is a horvát országos kormány építkezésekre 1430 koronát, amelyből a templom egészen renováltatott, a lelkészlakhoz egy hivatalszoba és egy tágas előszoba építtetett. Továbbá adott a horvát kormány a lelkész segélyezésére 600 koronát. A daruvári körbe tartozó Korencsán, ahol egyházunk hivei nagyobb számban vannak, már régen érzett szükséget képezett egy olyan helyiség épitése, ahol a hivek az istenitiszteletet megtarthassák és egyszersmind a gyermekek magyar nyelvi és vallásos oktatásban részesüljenek. Ezen czélra a magyarországi ev. reform. Konvent adományából és gyűjtésből még boldogult elődöm idejében összejött mintegy 1500 frt, amely képezte azután első alapját az egyházkerület által létesített horvát-szlavon missió-pénztárnak. Hogy ezen segély időközben felgyűlt kamataival tulajdonképeni rendeltetésére fordittassék, megbíztam az egyház presbyteriumát, hogy a Varga Ferencz által e czélra hagyományozott telken az imaházat épittesse meg. Az épület tervét Struppi Oszkár építészmérnök elkészítette 4545 korona költségvetéssel; a munkálatok az egyes vállalkozóknak kiadattak s az épület alapkövét főtiszteleiü Körmendy Sándor ur tette le egyházlátogatása alkalmával. Az épület már közel áll a befejezéshez; az építési összegből eddig 2900 korona fedeztetett a horvát-szlavon missió-pénztárból. A helységet kevés, és felerészben szerb, felerészben magyar nép lakja, de annál lélekemelőbb ez idegenbe szorult elhagyatott népre nézve, hogy van a faluban egy épület s azon egy jelvény, amely azt hirdeti, hogy ott magyarok és kálvinisták laknak. A felállított épület az istenitisztelet rendes megtartását és a gyermekek rendszeres oktatását biztosítja. Brekinszka legrégibb slavoniai gyülekezetünk, amelynek hivei már Horvátországban egészen meghonosodtak, de magyarságukat 50 év alatt is teljesen megtartották, sőt a vidékre is nag}

r magyarosító hatással birnak. A gyülekezet eddigi lelkésze Dömötör Lajos gyöngyösmelléki lelkészszé választatván, 1901. év márczius 12-én állomását elhagyta s a gyülekezet ideiglenes gondozásával Földváry II