Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1900

1900. március - Oldalszámok - 91

Függelék. SZŰCS JÁNOS. 1817—1899. » Megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet« ... az a hetven avagy ha feljebb nyolczvan esztendő, mely felől igéretünk vagyon, magában véve ugyan hosszú idő, mégis oly hamar elzúg fölöttünk. A muló idő gyorsan rohan, röpül s ragad magával minket is, mulandó gyermekeit. Mindegy akárhogyan töltöttük is el az életet. Akár hivalkodva, akár szerényen és hasznosan munkálkodva. Egyforma végök van a bölcseknek és balgatognak. De még sem . . . »boldog szolga az, kit az ő Ura talál az ő tiszti szerint cselekedni, mikor haza jövend.« Az Ur eme szolgái közé tartozott a mult év deczember havának 10. napján jobblétre szenderült Szűcs János enyingi lelkész s a mezőföldi ev. ref. egyházmegye esperese. Úgyszólván a munkából dőlt ki. Még súlyos betegsége idején is teljesitette hivatása kötelességeit. Erőteljes alakja, hatalmas szervezete — ugy látszott — még évtizedekig képes lesz daczolni az enyészet hatalmával. A hosszú élet terhe nem tudta meggörnyeszteni vállait. Csak a halálos kór súlyos csapásai alatt roskadt össze. Bevégződött tehát ismét egy tiszteletreméltó élet. Érdemeseinknek egyéb kitüntetést ugy sem tudunk adni, mint sírjaikra helyezni az elismerés virágaiból font koszorút. Megkísérlem azért, avatatlan kezekkel, röviden vázolni egy tanulságokban gazdag életnek lefolyását, hogy halottunk iránt az elismerés és kegyelet adóját lerój jam. Született 1817. augusztus 18-án Csajághon, Veszprém vármegyében. Atyja Szűcs István, tekintélyes és gazdag földműves, a m. kir. tanulmányi alap jobbágyainak 30 évig korona birája,