Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1899

1899. szeptember - Oldalszámok - 213

- 213 — mozzanat, hogy eddigi tevékeny lelkésze Gartsik Nagy Sallai István ur császári lelkészi állomását október hóban elfoglalván, hetyette uj lelkészről kellett gondoskodni. A tatai egyh. megye nagyérdemű elnökségének szerencsés választása az esztergomi lelkészi állomás sajátos helyzete által igényelt minden kívánalmaknak megfelelő tulajdonságokkal felruházott Páli Sándor s. lelkész úrra esett, kitől a legeredményesebb működést reményeihetünk. Azon elszomorító jelenség miatt, mely ez idő szerint országszerte tapasztalható, hogy t. i. a r. kath. egyház nemcsak a lelkiismeret világában elkövetett durva erőszakoskodás által igyekszik szaporítani hiveit, hanem az ország nagylelkűségéből rendelkezésére bocsájtott s ma is csak az állam indokolatlan elnézéséből kezei között levő anv igi vagyon hatalmával visszaélve is, vau elég oka panaszolkodni az esztergomi egyház lelkipásztorának is. Egyes tulbuzgó r. kath. papok előtt nem szent a családi élet s tűzhely sem ; a kath. fél fanatizálásával feldúlják a családi életet, egymás ellen ingerlik a rokonokat, barátokat, ellenségekké teszik a testvéreket, csakhogy áttérésre kényszerithessenek egy-egy református férfiút vagy nőt. Felismerve e veszélyes helyzetet, kettőztetett erővel iparkodott az uj lelkész ugy a nyilvános istenitiszteleteken, mint a helyi és vidéki látogatások alkalmával odahatni, hogy hiveink között az ólálkodó farkas ragadmányra szert ne tehessen. A különböző tanintézetekben 81 növendéket oktatott, kiknek tanulmányi előmenetele semmi kívánni valót sem hagy fenn. A jelentésekhez csatolva van a mult évi számadás s ez évi költségvetés. Az eddigi segélyt továbbra is kéri. A bizottság a midőn Gartsik Nagy Sallai István lelkész urnák távozása alkalmából elismerését nyilvánitja az esztergomi egyház gondozásában kifejtett eredményes működéseért, egyúttal bizalommal párosult szeretettel üdvözli Páli Sándor urat minden tekintetben fontos esztergomi állomásán, s utasitja, hogy egyes tulbuzgó kath. lelkészek kiméletlen erőszakoskodásával szemben erélyesen ugyau, de mégis a szeretet lelke által vezéreltetve járjon el, mert nekünk sohasem szabad szem elől téveszteni idvezitőnk ama szavait: «Erről ismerik meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szereténditek», hiveink-