Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898

1898. március - Oldalszámok - 57

- mégis csak az árverés megtartása után, 1897. raárcz. 1-én és máj. 28-án fizette ki. Minthogy ezen fizetést az árverés foganatosítása, sőt kérelmezése előtt épugy teljesíthette volna, mint az árverés után, nyilvánvaló, hogy a fent érintett ingatlan bírói árverésen történt eladatása az ő gondatlanságának s hanyag fizetési késedelmének következménye. Ezek szerint vádlott, mint lelkész az istvándi-i ev. ref. egyházközség vagyonát hűtlenül kezelvén és nevezett egyházat ezen cselekményével jelentékenyen megkárosítván, mint esperes pedig a gyöngyös-melléki ev. ref. egyházzal szemben az egyh. törvényekben meghatározott kötelességeit súlyosan megszegvén, az ítélet rendelkező részében megállapított fegyelmi vetségekben vétkesnek volt kimondandó. Ellenben ugyancsak a vizsgálat adataiból megállapítható levén, hogy a gyöngy ös-melléki ev. ref. egyházközség presbyteriumáuak 181)2. október 24-én 50. sz. a. hozott határozatában foglalt kérelme folytán a b.-somogyi ev. ref. egyházmegye közgyűlése 1897. október 26-án 140. sz. a. és 1893. márcz. 9-én 27. sz. 3. pontja alatt hozott határozataival rendelte el a régi paplak eladását és nevezett ki bizottságot az eladás keresztülvitelére s az eladás vezetésével vádlottat mint esperest megbízta, hogy tehát vádlott mint esperes a régi paplak eladási árát egyházmegyei közgyűlési határozatok alapján vette fel, habár ezen biróság nem osztja is azon nézetet, hogy a b.-somogyi ev. ref. egyházmegye közgyűlése a most jelzett intézkedések megtételére illetékes lett volna, mégis a meghozott jogerős egyházmegyei határozatokkal szemben nem talált alapot annak megállapítására, hogy a régi paplak eladási ára 1754 frt jogellenesen jutott vádlott mint esperes kezéhez, hogy tehát a vételár kézhez vételének ténye vádlott terhére róható fegyelmi vétséget képezne. A büntetés kiszabásánál a biróság tekintettel volt egyrészről az elkövetett fegyelmi vétségek nagyságára, halmazatára, más részről vádlott lelkész három évtizedet meghaladó szolgálatára s azon körülményre, hogy ezen bosszú idő alatt fegyelmileg büntetve nem volt; miért is vádlottnak az istvándi-i ev. ref. egyház lelkészi állásában való működése tarthatatlan levén, ellene az Ítélet rendelkező részében meghatározott büntetést kellett kiszabni.