Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1897

1897. szeptember - Oldalszámok - m01_63

- 63 — 6. Csizmadia Lajos felolvassa értekezését az egyház építéséről, melyben kifejti, hogy az egyház a Krisztusban való hit alapján szabad egyesülése az embereknek, hogy egymást kölcsönösen támogatva, buzdítva, a Krisztushoz hasonlókká lenni törekedjenek. Egyházépitő munkának tartja mindazt, a mi ezt a czélt elősegíti. E czélra kellene munkálni a presbytériumoknak is; a minthogy a gyakorlatias angol, skót és amerikai református hitfeleinknél ln'íséggal is teljesitik e kötelességeiket a presbytériumok. Nálunk azonban a presbytériumok csak administráló testületekké lettek, a melyeknek, mintha se idejük, se kedvük nem volna a szorosabb értelemben vett lelki és vallási ügyekről való gondoskodásra. A lelkészi hivatalnak is inkább csak a hitszónoki oldala domborodik ki nálunk, mintha nekünk nem is szóllana a megdöbbentő, a munkásságra intő figyelméztetés: «embernek fia őrállóul állítottalak én tégedet.» Ilyen viszonyok mellett kivész a református öntudat és szenved hetetlen lágy melegség vesz erőt felekezetünkön. Ennek folyománya az a szomorú statisztika, a mely szerint mi vesztünk legtöbbet a vegyes házasságok révén és a felekezetnélküliség által. Ez arra int bennünket, hogy gondoljunk többet a jelennel, munkálkodjunk többet a jövőért,. Ne mondja senki, hogy most, ilyen a korszellem s az ellen nem tehetünk semmit. A korszellem az egyes emberek gondolkodásának a kinyomata. Az egyes emberekre hassunk hát, a mennyit csak tudunk. Fegyverünk kitűnő, az evangeliom: hirdessük lelkesen, (cura pastoralis.) Az ifjak vallásos nevelése, vallásos estélyek, épitő felolvasások, jó könyvek terjesztése mind igen ajánlatos segédeszközök. Mindenek felett pedig a presby tériuniokat kell valóságos egyházi tanácscsá átváltoztatni, hogy vegyenek részt a hivek lelki gondozásában is. Ajánlja a vasárnap megszentelésére és a mértékletesség előmozdítására alakítandó egyesületeket.Nem ekklésiolák ezek az ekklésiában, hanem aszabadjukra hagyott és szabadságukkal visszaélő emberek megromlását előidéző botlások elkerülésére szánt intézmé-iyek. Az egyházi fegyelem gyakorlását is igen óhajtja. Az értekezlet őszinte elismeréssel adózik értekezőnek a szakszerű és alapos felolvasásért és kéri, hogy munkáját kinyomatás s igy szélesebb körben ismertetés végett engedje át a Dunántúli Prot. Lapnak; egyszersmind az egyházmegyei lelkészi értekezletek becses figyelmébe ajánlja az értekezést.