Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1897

1897. szeptember - Oldalszámok - m01_54

- 54 — Éz irányú nemes szenvedélye kezébe adta 1871-ben a Történelmi Társulat megbízásából a «Zichy család okmánytára» szerkesztését is, társszerkesztői minőségben. Ügyvédi működését szülővárosában kezdette meg, a hol eleven vére s nemes ambicziója azonnal a közélet tevékeny bajnokává avatta föl. Politikai meggyőződése a balközép elveihez vezette s agilitása annak csakhamar helyi vezérférfiává tette s a G9-iki hírhedt képviselő választáskor oly tevékenyen működött, hogy hasonló politikai érzelmű szülővárosa polgársága városi főjegyzővé lett megválasztással tisztelte meg, a mely bizalmat ő meg viszont azzal hálált meg, hogy a város történetének megírásához kezdett, melyből az 1-ső kötet 20 ivnyi terjedelemben meg is jelent. Majd Veszprém, később Zala vármegye monographiájának megírásával foglalkozott. A balközép fúziója s politikai vezérének tekintélye iránti föltétlen elismerése és bizalma, őt is a szabadelvüpárt hivévé tette, annyira, hogy a párt képviselőjelöltjéül 1875-ben Nagy-Vázsonyban, 1878-ban Veszprémben föl is léptette; mely föllépése bár nem nyitotta meg előtte a képviselőház ajtaját, annyit mégis eredményezett, hogy a párt tömörülését megyéjében elősegítette, őt pedig a megye főjegyzői székébe, 1880. decz. 31-től fogva pedig Bezerédy alispán halála után, a helyettes alispáni székbe ültette. S e lépcső vezette őt 1881. márcz. 8-án a megye alispáni székébe, mely méltóságában 1883-ban a kir. tanácsosi czimmel lett kitüntetve. 1867. nov. 21-én nőül vette szive választottját Molnár JuliánTiát, kivel egyiittt töltött 30 évi boldog házasságából több gyermeke származott. Mi természetesebb, mint az, hogy egyháza is igénybe vette a szülőitől egyházias érzelmeket örökölt, műveltsége, sokoldalú munkássága, megnyerő modora, élénk kedélye által közszeretet, sőt tiszteletet kivivott ifjút, ki a közélet tényezőjévé vált, mielőtt férfiúvá lett volna. A veszprémi egyháznak, ottani letelepedésétől fogva, minden tekintetben hű fia és fentartó oszlopa volt. Neki köszönhető, hogy az ,egyház leányiskolája a vármegye nemesi fÖlkelósi alapjából 1885-től fogva évi 200 frt segélyben részesülve, oly színvonalra