Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1897

1897. szeptember - Oldalszámok - m01_4

— 4 — A boldogult egyházkerületi világi főjegyző és felejthetetlen jó barát felett a háznál én végeztem a temetési gyászszertartást, koporsójára a dunántuli ev. ref. egyházkerület fájdalma kifejezéséül koszorút helyeztettem. Kérem a ft. egyházkerületi közgyűlést, hogy most, midőn a szomorú eset után először van erre alkalma, a maga részéről is fejezze ki részvétét a gyászoló családnál átiratban, a boldogultnak érdemeit örökitse meg jegyzőkönyvében, életrajzát pedig vegye fel és adja át kegyeletes emlékképpen az utókornak, a jegyzőkönyvnek erre szánt részében. Igy a rendelkezésünkre álló szerény és egyszerű alakban, megadván az igaz érdemnek az elismerést és méltánylást, a hű szolgának az erkölcsi jutalmat, méltóztassék intézkedni az egyházkerületi közgyűlésnek az iránt, hogy a boldogultnak gyászos halála folytán megüresedett helye az általa elfoglalt állásokban törvényes uton betöltessék. A horvát- 6. A főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés közvetlen slavon mis- a püspök hatáskörébe utalván a horvát-slavon missiói siói figyhá- ügyek intézését és magam is nagyfontosságunak tartván zak meglá- ^^ ggy]^^ mint hazafias szempontból ezen szépen kezdeményezett, de a legközelebbi időben megfeneklett ügynek előbbre vitelét, minden czélszerünek látszó eszközt felhasználtam arra, hogy a horvát-slavon missióügy további biztos fejlesztésének alapját megvethessem. A horvát-slavon missióügy hanyatlása azzal kezdődött, hogy a daruvári ev. ref. lelkész 1892-ik évben a csekély és bizonytalan dijazás miatt ott hagyta állomását, annál fogva mindazon magyar ev. ref. hivek lelki gondozása, a kik Pozsega és Belovár megyében mintegy 50 faluban több ezeren letelepültek, az egy brekinszkai lelkészre nehezült, a ki képtelen volt a lelkészi teendőket ott teljesíteni, minél fogva hiveink gyermekei, bár nem térítési szándékból, hanem szükségből és teljes jóakarattal a gör. n. egyesült rácz papok által kereszteltettek, az esketéseket és temetéseket kis részben szinte ezek végezték, a mi ránk nézve annál sajnálatosabb, mert Horvátországban most is az egyházi anyakönyvezés van érvényben. Még kevésbbé volt képes teljesíteni a brekinszkai lelkész azon kötelességét, hogy a községi iskolákban saját felekezetünk