Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1896
1896. szeptember - Oldalszámok - m01_109
CIX beterjesztett alapszabály tervezet elfogadásáig függőben hagyatott. 4. Patay Károly felolvassa értekezését, a melyben ismerteti hitfelekezetünk egyháztársadalmi helyzetét, szemben a minden téren praedomináló, kiváltságos helyet elfoglaló római katliolicismussal. Rámutat ama szolgálatokra, melyeket egyházunk a szabadelvű eszméknek csak a legújabban is tett; sajnosan jelzi, hogy mindezen szolgálatokért, kulturális czélokra fordított milliókra rugó kiadásaiért csak évi alamizsnában részesül s lelkészi karunk 42°/ 0-ának fizetése a minimumon, a G00 frton messze alól marad. Egyedül czélra vezérlő segedelemnek az 1848. XX. t. cz. megvalósítását jelzi. Majd áttér kulturális intézményeink, tanügyi viszonyaink fejtegetésére s a keresztyéni felebaráti szeretet munkáinak, tevékenységének felsorolására. Statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy óvodákat nem létesitünk, tanköteleseinket pontosan iskolába nem járatjuk, a nőneveléssel keveset gondolunk. Városi nagyobb gyülekezeteinkbe utal e tekintetben, a melyeket joggal terhel a mulasztás vádja, mert e téren vajmi keveset tettek eddig. Kimutatja, hogy középiskolai tanulóink nincsenek arányban felekezetünk létszámával. Innen van, hogy kevesebb intelligens hivatalnok kerül ki közülünk, mint megilletne. Ajánlja a tehetségesebb nép ösztönzését gyermekei taníttatására. Rámutat a missiói tevékenység elhanyagolt állapotára. Külmissiónk semmi. Belmissiónk vajmi kevés; a felebaráti, a krisztusi könyörülő szeretet munkáival nem gondolunk. Okul a lelkészi kart veti, mely nem áll hivatása magaslatán; a nemesebb értelemben vett cura pastorálissal nem törődik; a belmissiói tevékenységgel megbarátkozni nem hajlandó. Ajánlja a lelkesebb szellemet, hivatalos odaadóbb buzgóságot, theologus ifjainknak ily szellemben neveltetését, a külföld tanulmányozását. Kiterjeszkedik az örvendetes jelenségekre is. Kerületünk leánynöveldéje, a kolozsvári theologiai fakultás, debreczeni egyetem, Horvát-Slavon-missió stb. oly jelek, melyek jobb jövőre engednek következtetni. Az értekezlet köszönetet mond felolvasónak, hogy felhívja figyelmét a komoly önvizsgálatra. Ugy látja azonban, hogy a felolvosó sokkal sötétebbnek látja itt-ott egyházunk helyzetét, mint a milyen; de a helyenként előforduló sötét rajzot, csak annak a nagy buzgóságnak
