Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1894

1894. szeptember - Oldalszámok - 310

— 310 — sokan vannak, a kik hütelenek a zászlóhoz, melyre fölesküdtek; sokan árulói lettek annak a szent ügynek, melynek előmozdítóivá Ígérkeztek; sokan vannak, kik csak a szószókon kiáltják: Krisztus, Krisztus, az életben pedig: Világ, világ! Kénytelen vagyok megvallani, hogy nem járunk el helyepen, se a vétkesek, se önmagunk, se a köz egyházi érdek iránt mikor, hogy ugy szóljak, szabad folyást engedünk a törvénytelenségeknek, a bűnöknek. Ök megátalkodottakká lesznek, minket rossz hirbe kevernek (a pesti egyházi lapban pl. az volt

: „az esperesek lopnak") munkakedvünket is bénítják. Kénytelen vagyok továbbá megvallani, hogy a papi tekintély lerombolásában, a nép irántunk való bizalmának megingatásában, helyenként teljes tönkretételében fő részük azoknak a képmutatóknak van, kikre első sorban illik Ézsaiás o kemény Ítélete, „ez a nép csak szájjal tisztel engem, de szivo távol vagyon tőlem." A kik olyanok mint az utmutató fák, csak mutatják az utat. Ez a seb, a mi a legégetőbb bajunk s talán mert ez a legfájóbb, azért nem mernek a hírlapok nagyszámú doktorai ehhez nyúlni. Pedig — miként Kálvinról mondja egy történész, hogy ő éles késsel metszette ki Genf testéből a rákfenét, ugy ki kell ezt metszeni nekünk is; a mig ez a betegség oly mértékben dul az anyaszentegyház testében, mint ma: addig bármi sok szépet ós jót tegyünk is •egyébként, nem leszünk épek, csak olyanok leszünk, mint a kivül piros, de belül férges alma. A sorsunk lesz más! Ama hivatolt jelentés szerint az illető egyházmegyében „az anyagiakban haladás mutatkozik". Erre Braun generális sup.-uek o szavaival felelek: „Az a munka, amelyik sajátképpeni czélját elhibázta, szüljön bár más vonatkozásokban akármennyi jót, mégis csak elbázott munka. Ha a mi munkánknak első, lényeges czólja az, hogy szolgálatunk folytán lelkek térjenek meg: ugy a mi munkánk is elhibázott, ha hiányoznak a megtérések; és e szégyent nem mossa le az a dicséret, a mi más vonatkozásban talán megilleti; életében, mint tükörben mutassa fel az erkölcs hóditó szépségét." Pap G. Nem helyesen fogják fel a lelkészi hivatalt azok, a kik