Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1894

1894. szeptember - Oldalszámok - m01_13

XIII sze, a harczosok egyik vezérbajnoka, részben kezdeményezője — az ultramontánok által oly sokszor, oly kíméletlenül s igaztalanul támadott gr. Csáky Albin ő Excellentiája — ki fényesen bizonyította be azt, bogy lebet valaki jó katholikus a nélkül, bogy az ultramontanismus hálójába megfogatni engedje magát s a szabadéivüség, a jól értelmezett, rend által korlátolt és igy valódi szabadság nem a katholicismussal, hanem az ultramontanismussal s jesuitismussal áll ellentétben ... a döntő ütközet megnyerése után kilépett, a diadal babérjával koszoruzottan lépett ki a kormány kebeléből, kipihenendő magát azon harcz fáradalmai után, melyben szabadságért lángoló lelkének egész erejével s elhatározottságával vett roszt. Nem elvei változtak, azok mellett hiven megmaradását igazolja a pártban maradása, más okok voltak azok, melyek visszalépésre birták. Az egész országban fájlalták a szabadelvűek a munkára hivatott és képesített kiváló erőnek visszavonulását, fájlalja egyházkerületünk is, melynek törvény által biztosított jogait védelmezte s melynek tanügyét—mint a nemzeti culturának, a nemzet szellemi erői emelésének egyik tényezőjót törvényes alapon elősegitette. Én kérőm a főt egyházkerületet, hogy gr. Csáky Albin volt vallás ós közoktatásügyi miniszter érdemeit — kivel ily minőségében oly sokszoros érintkezésben voltunk s ki egyházunk iránti jóindulatát minden érintkezés alkalmával oly fényesen tanúsította — jegyzőkönyvében örökitse. A mily fájó érzést keltett gr. Csáky Albin ő excellentiájának önkéntes lemondása, oly megnyugtatólag hatott Magyarszág minden szabadelvű polgárára s egyházkerületünkre, hogy ő Eelsége a lemondás folytán üresedésbe jött s nemzeti Culturánk tekiutetóbon oly fontos cultuszminiszteri állomásra a nagy Eötvös Józsefnek hozzá méltó fiát b. Eötvös Lóránd ő exCtíllentiáját nevezte ki, kinek eddigi működése is fényesen igazolja, hogy ugy szabadelvüsóg, mint alkotó erő tekintetében méltó utóda azon nagynevű ós érdemű elődöknek, a kiknek köszönheti a nemzet, hogy a szellemi életét fejlesztő s felvirágoztató közoktatásügy terén nem maradt mögötte országunk a emhsaúo zászlóját magasan lobogtató s előbbre vivő álla*