Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1894

1894. április - Oldalszámok - 5

Ily férfiú koporsójánál, azt tartom, el kell hallgatni az eltérő nézeteknek és csak azt a nagy férfiút szabad látnunk, ki legfőbb tényezője volt annak, hogy 1848-ban a jogegyenlőség létesüljön, a birtok szabaddá legyen, a szellem békói lehulljanak, a középkori intézmények maradványai leromboltatván, az addig osztályokra szakadt milliók helyett egy egységes nemzet éljen a haza szent földén. Ezen egy nemzetté való olvadásnak köszönjük azt, hogy az azt követett sok szenvedés, megpróbáltatás és küzdelem után, nem az ő eszméje szerinti viszonyok között, de tagadhatatlanul szabadon és boldogan él e nemzet önmaga alkotta alkotmányosságának és az alkotmány legmagasabb és —mint mindannyian hálásan tudjuk — leghivebb őrének, koronás királyunknak szárnyai alatt. Ily érzelmektől vezettetve, vagyok bátor inditványozni, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy részt vesz a Kossuth Lajos elhunyta feletti fájdalomban, hogy tisztelettel hajlik meg imént röviden felsorolt érdemei előtt, s azokérti elismerését jegyzőkönyvében is megörökiti, hogy •megbízza püspökét, kit ez ügynél mellőzni nem lehet, hogy ezen jegyzőkönyvi kivonatnak mellékelésével tudósitsa erről az elhunytnak gyászoló családját. A másik, mit emliteni akarok, épen most emiitett főpásztorunknak gyengélkedés okozta távolléte. Azt hiszem, megsérteném a főtiszteletü közgyűlés tagjait, ha bővebben akarnám indokolni, mily veszteség az reánk nézve, hogy az ő bölcs tanácsát ós páratlan buzgóságát ez úttal nélkülözni vagyunk kénytelenek, s épen ezért csak egész röviden inditványozom: mondja ki közgyűlésünk jegyzőkönyvében a feletti igaz sajnálatát, kifejezvén egyúttal azon biztos reményét, hogy az isteni kegyelem mentől előbb helyre állitandja az ő buzgó szolgájának egészségét, mentől előbb újra körünkben látandjuk őt, teljes jó egészségben buzgólkodva egyházkerületünk ügyei körül, utasitván főjegyző urat, hogy ezt szeretett főpásztorunkkal a jegyzőkönyvi kivonat csatolása mellett közölje.