Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1893

1893. szeptember - Oldalszámok - m01_22

xxn azt tartalmazza, hogy az azokban felsorolt felmentvényi dijakat a püspök beszedte és az illetékes pénztárba beszolgáltatta. E hibás j.-könyvi pontokat a következőleg kérem kijavíttatni: Püspök tudatja, hogy a felmentvényi dijak beszedésére és az illetékes pénztárba beszolgáltatására az esperesi hivatalokat felhívta. Ugyanazon gyűlés j.-könyvónek 184-ik sz. a. a b.-somogyi egyházmegyének azon kérelme, hogy a daruvári ev. ref. egyház tüzkárbiztositási hátraléka engedtessék el, nem azért lett elutasítva, mert az elengedtetni kórt összeg nem volt kitüntetve, hanem azért mert annak kifizetése a tűzkár ellen biztosítási pénztárból kéretett s ez a pénztár, kerületi határozat folytán, a kölcsönösen biztositó egyházaké, oly rendeltetéssel, hogy ha annak tőkéje eléri azon összeget, melynek kamatából a kölcsönösen biztosított egyházak évi biztosítási dijai fizethetők, akkor azok biztosítási dijait évről-évre ez a pénztár fizeti. Épen azért e pénztár terhére a fizetési kötelezettségét nem teljesített daruvári egyház hátraléka ki nem utalványozható. Az unitarismus csak a b.-somogyi e. megyébe kebelezett hatvani egyházunkban tett ujabb hóditásokat. Nem meggyőződós, hanem az egyházi teherviseléstől szabadulni akarás szakasztotta el az áttérteket egyházunk anyai kebeléről. A hatvani lelkész jelentéséhez csatolt jegyzőkönyvből - mely a jelen gyűlés által tárgyalandó ügyek közé van sorozva, világosan látható, hogy az áttérők maguk sem titkolják, sőt a jelentkezés alkalmával ki is jelentik, hogy nem meggyőződésből csatlakoznak más egyházhoz, a rugó csak is anyagi érdek. Az ilyenek távozása által csak is lélekszámban vesztünk, s az az egyház — melyboz csatlakoznak — nem nyer velük. Erőnk nem a számban, hanem híveinknek hitbuzgóságában, egyházunkhoz a legnagyobb megpróbáltatások közepette is törhetlen ragaszkodásában áll. Az oly egyének, kik megfeledkeznek a szentírás ezen intésóiől: „Egymás terhét hordozzátok, mint a Krisztus hü vitézei" nemcsak nem fokozzák erőnket, hanem gyengítik is az egyházat. 1888-dik évben kezdődött egyházkerületünkben az unitá-