Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _m01_4

IV megpróbáltatáson átment, a nehéz küzdelmekben teljesen le nem verhetett egyházunk védelmére a szellem fegyvereivel. „Alios nos vidimus iam ventos!" Azok sem sodortak el. Azon törvények eltörlése, vagy esetleg declarativvá tétele sem fog elsodorni, melyek — az 1848. évi XX. t. czikkben csakis általánosságban kimondott egyenjogúságától a felekezeteknek különben is messzeállunk — részünkre némi jogokat, — s ezeket is, mint az eredmény igazolta, csak látszólag — biztosítottak, még a február hó 26-iki rendelet kiadatása után-is; mert elmarasztaltattak ugyan a törvényt sértve elkeresztelő plebánusok, de azért az anyakönyvi kivonatok nem adattak ki; az elmarasztaló Ítéleteknek azt a részét, mely az anyakönyvi kivonatok áttételét is elrendelte, maga a belügyminiszter megsemmisítette. Pedig a protestáns egyház nem az elkeresztelő plebánusoknak pénzbirságban elmarasztalását, hanem az anyakönyvi kivonatoknak áttételét kérte, hogy azokat, kik törvény szerint az egyház kötelékébe tartoznak, az illetékes anyakönyvbe bevezethesse, s ez által azokat evidentiában tarthassa, egyházunk hitelveinek megfelelő valláserkölcsi oktatásban részesittetésökről gondoskodhassék. Egyházunk belső, épen azért íenntartó erejének fokoz c t s ci a főteendő. Hitsorsosaink hitbuzgóságának emelésében, a támadás ellen sikerrel védekezhetés szempontjából összetartásunkban kell oly erődöt emelnünk, a melyen megtörik a hatalmas ellenfélnek minden támadása. Ez erőd emelésénél is együtt kell működni a lelkészekkel minden protestánsnak, s anynyival inkább, mert nálunk nincs külön papirend. Mi az egyetemes papság elvét valljuk. Az egyetemes papság úgynevezett világi részének önmaga iránt is kötelessége őrködni a felett, hogy az egyetemes papságból, az egyházi téren őt is megillető jogokból ki ne zárassék, amely jogát a protestantismus adta vissza, a mely jogokért az ősök vért, vagyont és életet is készek voltak föláldozni. Lelkészi karunknak egészen át kell alakulnia, ujjá kell születnie. Nem szabad megelégednie az iskolából hozott tudománnyal, mert a szellemvilág folytonosan halad előre, s a ki azzal együtt nem halad, az elmarad, s ha a szellemi téren