Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _19

- 19 mindenkinek megnyugvására ugy fognak elintéztetni, hogy sem az egyes felekezetek valódi érdeke, sem az állam tekintélye ne szenvedjen. (Elénk éljenzés). Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés és tisztelt gyülekezet! Most visszatérek oda, a mi beszédemnek igazi czélja volt, köszönetem ós hálámnak kifejezésére. Nem fogok most sem túláradni ebben, midőn most ki kell jelentenem, hogy az én hálám ós köszönetem mind azok iránt, a kik ezen ünnepélyben részt vettek, nem csak azért él az ón lelkemben, vagy legalább nem főleg azért, mert a részvételt az irántam való jóindulatnak tulajdonítom, de él bennem és erős azért, mert meg vagyok győződve, hogy nemcsak e hazának különböző vidékeiről összesereglettek a protestánsok, de ez ünnepélyekben részt vettek egyes igen buzgó, de nem elfogult róm. katholikusok is, minek megvan az a jelentősége, hogy egyfelől bebizonyítja, hogy maguk a protestánsok tudnak összeseregleni azért, hogy egymásnak örüljenek, a mi viszont biztosítéka annak, hogy össze tudnak seregleni akkor is, midőn egymással tenni kell, de jele annak, hogy még minálunk, hála az égnek, nem ment a felekezetisóg annyira, hogy a hazában élő különböző felekezetek ne tudnának együtt örülni a más felekezetűek kel. (Éljenzés). Én, uraim, kérem Istent, áldja meg mindnyájukat, áldja meg az egyházkerületet, annak iskoláit, egyházait. Mindnyájunkat pedig ruházzon fel a szeretetnek lelkével, de ruházzon fél a türelem ós nyugalomnak sokszor igen nehéz sajátságaival is, hogy mind addig, mig hazánk ós vele összetört egyházunk érdeke azt kivánja, semmi belőle ki ne zavarjon. De ha reánk kényszeríttetnék más eljárás, akkor ruházzon fel a szilárdság, a szívósság s a kitartás oly erejével, hogy ugy, mint hajdanta, ma is elháríthassunk minden veszélyt mely hazánkat és egyházunkat fenyegeti. Magam részéről pedig bocsássák meg, hogy kérjem továbbra is jó indulatukat és barátságukat és kérem azt is, a mivel eddig mindig felruháztak, s mire hajlott koromnál fogva még inkább szükségem lesz, kérem elnézésóket". (Lelkesült éljenzés). (1) 2*