Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1888
1888. szeptember - Jegyzőkönyv
— 31 -Csatán — honnan egyházlátogatási körutamra megindultam — s Zalabán, hol azt bevégeztem. Bars, Hont és Esztergom vármegyéknek intelligentiája (uri osztály, lelkészi és tanítói kar) s a népnek nagy tömege képviselve volt s a mily szívélyes volt Csatán a „Hozott Isten", ép uly megható volt a zalabai indóháznál az „Isten Hozzád", a viszontlátás édes reményének hangoztatása mellett történt búcsúvétel. Én édes emlékeket hoztam el magammal, melyek kisérni fognak síromig s biztat a remény, hogy azon magvak, melyeket az egyházlátogatás jó termőföldbe hintett ki, meg fogják hozni áldó gyümölcseiket úgy egyházi, mint nemzetiségi tekintetben. A barsi e. megye több exponált egyházának nem csak felekezeti, hanem nemzetiségi tekintetben is fontos missiója van, de missióját csak gyámolitás mellett teljesítheti. Én ezen egyházakat • kiválólag ajánlom s kérem be ugv az egyházkerületnek, mint a Conventnek figyelmébe és kegyes pártfogásába, mert ha magokra hagyatnak nem csak missiójokat nem teljesíthetik, hanem- erőtlenségük miatt önmagok is összeroskadnak s elvesznek felekezetünkre s nemzetiségünkre nézve. Ilv exponált bel} 7, (hogy most többet ne említsek) Varsány fiókegyházaival Horhival Kis- és Nagy-Kereskénynyel, Csánkkal, Disznóssal, Alsó- Felső-Zsemberrel és Báttal. Lélekszáma csekély, egy kis sziget a szláv tengerben, mely elvész, ha az egyetemes egyház nem siet segélyére. Horhin oly tanitói állomást kellene szervezni, mely ne csak megtartsa a még meglevő s hitökben erős, de csekély számra leolvadt hitsorsosainkat, hanem jó i oktatás által vissza hóditsa ha tán felekezetünknek nem is, de nemzetiségünknek azokat, kiket évszázadokon át gvámolitatlanul hagyás miatt elvesztettünk. Hajdan úgy Horhi, mint Nagy ós Kis-Kereskény lélekszámban erős filiák voltak, de a környezet túlnyomó felekezetiségének s nemzetiségének hullámai által vert és szakgatott ezen szigeteink most már haldokló, végenyészethez közelgő fiókokká törpülnek alá. Én az egyházmegye által is évenként 20 írttal segélyezett Horliinak a kerület, de főleg a conventi közalap által leendő erőteljes segélyezését az egyetemes ev. ref. egyház halaszthatlanul teljesítendő kötelességének tartom, annyival is inkább, mert az