Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1888

1888. szeptember - Jegyzőkönyv

— 22 -oly rendelettel állnak szemben, a mely rendelet nem engedi, hogy az eg3

7esek kivételes állást foglalhassanak el ezentúl is. Az új papi nemzedék pedig oly képzést nyer, oly utasításokkal lép ki a tevékenység terére, hogy ily kivételes állást nem is akar elfoglalni. Meg van indítva ellenünk a harcz az egész vonalon, minden felhasználható fegyverrel. Nekünk mint a hazafiságot a törvények tiszteletében is helyezőknek s mint olyanoknak, kik érezzük, tudjuk, hogy hazánk jól felfogott érdekei nem a felekezetek egymás elleni küzdelmét, hanem azoknak békésen együtt élését teszik óhajtotta . . . fáj látnunk azt, hogy a harcz nem kerülhető ki, ha csak abdicálni, az életről lemondani nem akarunk. Nekünk még e ránk erőszakolt helyzetben is az a hazafiúi szent kötelességünk, hogy csakis védelmi harczot folytassunk, csakis az általunk nem provocált támadásnak visszaverésére szorítkozzunk. A védelmi harczot azonban folytatnunk kell, mert az önfentartás kötelességén kívül hazánk iránti szent kötelesség is a magyar protestantismusnak megmentése. A történelem igazolja, liog}

7 még a nagyság, dicsőség magaslatán állott nemzetek is aláhanyatlottak, mikor a protestántismus belőlök tűzzel vassal kiirtatott. Védelmi harczunk azonban csak is úgy vezet diadalhoz, ha a lelkészi kar hivatásának magaslatára emelkedik, ha folytonosan tanul, hogy tanitliasson, képezi önmagát, hogy hitsorsosa! szellemi életének képezője lehessen, ha nem csak éber. őr figyelemmel kiséri, hanem vezeti és irányozza is a népiskolákat, ha a vallásos érzelmeket, tiszta erkölcsöket, munka kedvet, szeretetet, a józanságnak magas értéke belátását önmaga oltja be az új nemzedéknek szivébe ós lelkébe, ha a tanitóval kezet fogva ő is tanitja a gyermekeket az ő utjok és módjok szerint, hogy igy. ha megvénhednek is azok, el ne távozzanak soha a jó útról. — ha egyházuk iránt buzgókká, áldozatkészekké, ahhoz életben és halálban oly ragaszkodókká képezik azokat, a minők őseik voltak, kik tudtak tűrni, szenvadni, ha kellett meg is halni az üldöztetések szomorú időszakában, de Krisztus vallását — mely az Evangéliumon alapul, nem tagadták meg soha, semmi körülmények közt. A már érettebb korúaknak (confirmándusoknak) hitokta-