Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1888

1888. szeptember - Jegyzőkönyv

— 18 -sis szerint veszedelmes tant: „csali egy tekintély ran, a mi jogosult, s ez az isteni! minden más tekintély csak annyiban jogosult, a mennyiben az isteni által szentesittelik," a mi a római exegesis szerint azt jelenti, hogy, miután az isteni tekintélynek hordozója ide alatt a földön a papság, csak egy tekintély van, a mi jogosult, ez a papi . . . minden más tekintélynek csak annyiban van jogosultsága, a mennyiben a papi által szentesittctik s igy az államnak is csak akkor és addig van tekintélye, a mikor és a mennyiben az a papi érdekek uszályát hordó szolgává törpül alá. Ez az a veszedelmes tan, mely a lealázni akart világi hatalmat már VH-ik Gergely pápa és IV-ik Konrá

d császár korában harezra kényszeritette a hatalomra törekvő papság ellen s melynek érvényesülése megalázza, Canossába hajtja s vezeklésre kényszeriti a nemzeteket ós uralkodókat. Ez az a veszedelmes tan, mely kioltja a fel- ^ világosodás fáklyáját, eltorlaszolja az emberi előhaladásnak utvonalát, szélyel tépi a jól értelmezett szabadságnak lobogóját s a középkor sötétségébe taszítja vissza az emberiséget. Es hogy ez a kitűzött czél, az kitűnik abból is. hogy Schlauch bátorságot merítve enunciátiójának meg nem támadtatásából, egy újabb beszédében ritka ügyességgel, sophisticus fogásokkal, jobb ügyet érdemlett éles és fényes dialecticával már a középkort dicsőítette. S a legújabb pápai encyclika (de libertate humana). a Schlauch által hangoztatott tant a csalhatatlanná dogmatisált pápának tekintélyével szentesitette, mert szemvakitásul hangsúlyozza ugyan a szabadságot, de ennek < korlátjául az istenit s ebben a papi tekintélyt állítja fel, s mert a papság ma is átkot szór a más felekezetüekre, imád- < koztat ezek kiirtásáért, bűnbocsánatot hirdet az ellenünk imádkozóknak, kárhoztatja a tanszabadságot, elátkozza a cultura vívmányait, igen természetes, hogy ez az encyclica nem biztositója, hanem lerombolója a valódi szabadságnak, nyílt hadizenet a vallások, a lélekismeret, a meggyőződés, a tanszabadság ellen, kerékkötője az emberi előhaladásnak, kioltani akarása a felvilágosodás fáklyájának és igy czime hibásan van megválasztva, mert azt de servitute humana czimmel kellett volna urbi et orbi proclamálni. Korunknak retrográd irányzatát az uitramontanismus