Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1886

1886. június - Oldalszámok - 18

— 18 — melyeket püspökeik nem közölnek, s igy törvényes egyházi felsőségök utján velők közölve nincsenek, reájuk nézve nem kötelezők. E leirat alapján töryényes keresetet sem lehet indítani az arra mit sem adó plebánusok ellen, mert a Cultusminiszterium leiratának a „Rendeletek" lapjában is közzétételét elmulasztotta. Hálásan ismerjük el, hogy a cult. ministerium jótakaró leiratával orvosolni akarta a nem csak rajtunk protestánsokon, hanem magán az ország törvényén is a Clerus által ejtett sérelmet, de fájdalom elmondhatjuk, hogy „medicina est peior morbo", mert az megkötözte a mi kezünket, de szabadon hagyta a klérusét, mert a Clerus még ma, korunkban is oly hatalom, mely a törvény előtt sem hajol meg, s igy annál kevésbé a ministeri leiratok előtt. Ezen utóbbiakról még csak tudomást sem vesz, egyszerűen félre teszi azokat. Most már még tovább megy a római papság, nemcsak elkereszteli s anyakönyvezi a más felekezethez tartozókat, hanem azokat a római egyház hitelveiben oktatja is, későbben elbérmáltatja és ha esetleg meghalnak életkoruk 18. évének betöltése előtt, akkor el is temeti. S mindezen visszaélések ellen, melyekkel a törvényt rongygyá tépik, s hatalmuk jeléül rongyait a nemzetnek szemébe vágják, mi hiába keresünk biróságainknál orvoslatot, mert hiszen a legfőbb bíróság a Curia, melynek e törvények szentsége és sérthetetlensége fölött őrködés lett volna szép és magasztos hivatása, önmaga tévesztette el szemei elől a „principiis obsta" elvét, mikor minden törvénytelenségekhez a Clerus számára a szilárd alapot, az illetéktelen elkeresztelésre felhatalmazó végzetes döntvényével, megvetette. Ily szomorú tapasztalatok után, mikor azt látjuk, hogy az ország azon törvényeinek, melyek jogainkat biztosítják, s azon ministeri leiratoknak, melyek a törvény sérthetetlenségét és szentségét védés céljából bocsáttattak ki, a gyakorlati életben nincs semmi értékük; — mikor azt látjuk, hogy a „de lege" egyházunkhoz tartozókat a római pap kereszteli el, anyakönyvezi, hitelveiben ok tattatja, bérmáltatja, s ha meghaltak 18-ik életévük előtt el is temeti s igy azokat de íacto saját egyházába törvényellenesen, törvényt tapodva, még pedig büntetés nélkül tapodva, bekebe-