Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1885

1885. június - Jegyzőkönyv

95 Pál voltak ... de azért e veszteség nem kipótolhatatlan, a krisztusi egyház felett őrködő isteni gondviselés időről-időre állit a kidőltek helyére új oszlop embereket, kik diadalra vezérlik azt a szent tábort, mely magas eszmékért küzd, a felvilágosodás fáklyáját lobogtatja, a gondolat és lelkiismeret szabadságának szent lobogóját magasra emelten viszi előre. A választások már megtörténtek, s tapasztaljuk azóta, hogy a közbizalom oly férfiakkal töltötte be az elköltözött nagyok által üresen hagyott helyet, kikben nemcsak akarat, hanem erő, kitartás ós képesség is van arra, hogy egyházunkat kitűzött nagy czélja felé bizton vezéreljék, s előre vigyék azt erőrőlerőre, nyeresógről-nyereségre. Oda kell törekednünk, hogy ne legyen ellentét egyházunk és a magyar állam érdekei közt, a minthogy nem is lehet mindaddig, mig a magyar állam azon uton halad, mely emelkedéshez vezet, a felvilágosodás ós szabadság képezik azt a jelt, melyben ugy az egyháznak, mint az államnak győzni lehet. Mi magyarországi reformátusok mind magyarok vagyunk, jelszavunk a felvilágosodás ós szabadság, nincs hát okunk félni azon államtól, a mely magyar, a mely a nemzetnek felvilágosítását ós szabadságra vezérlését tűzte ki megoldandó feladatául. Közre kell vele működnünk, hogy ezt a szép feladatát megoldhassa. Vannak egyházmegyék, melyekben nincs öszszetartás, s a béke olajága helyett a liarczi lobogó van magasra emelve. Ez veszélyes jelenség