Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1885

1885. június - Jegyzőkönyv

7 másokat megelőzőleg kellett volna ez alkalomból is örömérzelmeinket tolmácsolnunk — látszólag elkéstünk az üdvözléssel, mögöttök maradtunk a törvényhatóságoknak, polgári testületeknek . . . de csak is időben, s ebben is közgyűlésünknek későn tarthatása miatt maradtunk mögöttük, de szivünknek szeretetteljes érzelmeiben a haza — a nemzet körül szerzett érdemeket méltányló s hálásan elismerő léleknek igazi tiszteletében, őszinte — szivből fakadó — lélekből eredő áldáskivánatainkban nem maradtunk mögötte egyiknek is, mert mi Excellentiádban hazánknak gondviselésszerű férfiát, magyar nemzetiségünknek a vészekkel daczoló, azokat férfias erővel, törhetlen erélylyel, lelki főlénynyel leküzdő bajnokát tiszteljük ós szeretjük. Az Excellentiád által követett politicai irány helyességét illetőleg, eltérők lehetnek s tényleg el is térők a nézetek, (bár ón a magam részéről itt is kijelentem, hogy egyéni nézeteimet erős meggyőződéssel rendeltem és rendelem alá azon államférfiúi tapintatáról jól ismert kormányelnök nézeteinek, kit mi vagyunk szerencsések hazánk kormányának élén közel egy évtized óta üdvözölhetni . . . . s alárendelem azért, mert nehéz időkben kipróbált, vészek között soha sem ingadozott hazafias jellemes politicai bölcsessége — éles látása, férfias erélye, a közös czél felé lassan — ovatosan — de épen ezért biztosan, soha és semmit nem koczkáztatva előhaladása, elegendő biztosítékot nyújtanak nekem a felől, hogy a hazának sorsa ő reá bizatottan van a legjobb kezekben)...