Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1885

1885. június - Jegyzőkönyv

78 sorsú viszás társak ezen okok miatt törvényes elválasztást nem eszközölhetvén ki, s kieszközlésére költségük is hiányozván, tényleg válnak meg egymástól, s a férj nőt vesz magához és a nő más férfival szövetkezik ugy a vallásosság, mint az erkölcsi élet nagy hátrányára. Én nem vagyok barátja annak, hogy házassági válóperekben nálunk is a szent székek bíráskodjanak, de oda kellene halnunk, hogy a protestánsok válópereiben Ítélő bíróságok protestáns és igy hilelceinkel ismerő, rómdi álláspontra sohasem helyezkedő birákból álak itassanak. Ha az egyházjogot a római catliolicusok csakis az egyetemen használt kézikönyvekből tanulják, pedig csak abból tanulják, akkor a protestáns egyházjogot nem is ismerhetik, s a curiai oly decisiók, melyek e válóperek megnehezítését czélozzák, csakis a protestáns egyházjoggal és liitelvekkel ismeretlenségből erednek. Több községben észlelhető az egy ós két gyermek rendszer és a figyelmesen kutató figyelmét nem kerüli ki, hogy ha ily családoknál a gyermek elhal, akkor — s néha a szünet után 8—10 év múlva, de a gyermek elhalása után — újra szaporodás áll be a családnál. A természetnek ily rendetlen menete nincs, ily eseteknél nagy a valószínűsége annak, hogy a természet törvényeit lábbal tapodó bün szerepel. Mikor terjed ki a hatóságnak éber figyelme ezen bün megakadályozására, mely egyik főoka annak is, hogy fajunk nem szaporodik s igy nemcsak valláserkölcsiségi, •— hanem nemzetiségi tekintetben is bünt követnek el azok, a kik a vétekben