Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1885

1885. június - Jegyzőkönyv

IOO ményt addig, mig ez által az állam jövödelmeinek pontos befolyása nem veszélyeztetik, de azontúl, szemben a positív törvénynyel, nem mehetek. A pénzügyminisztériumnak a felsőbb sorokban hivatkozással emiitett körrendeletének másolata felolvastatott, mely is igy hangzik: „Másolat 647/p. m. szám. A királyi adófelügyelő urnák I. Komáromban, 2. Pozsonyban, 3. Nyitrában, Veszprémben, 5. Zala-Egerszegen, 6. Szombathelyt, 7. Győrött, 8. Aranyosmaróton, 9. Ipolyságon, 10. Balassagyarmaton, 11. Székesfehérvárott, 12. Kaposvárott. Minthogy a dunántúli ev. református egyházkerület fennálló szabályrendeletei, a püspök ur f. évi március 31-én hozzám tett felterjesztése szerint, az egyházközségek által alkalmazott lelkészek s illetőleg tanitók fizetéseinek csorbitását határozottan megtiltják, s épen azért az egyházaknak ezen belhivatalnokai haszonélve zetébe fizetésül átbocsátott ingatlanok után kivetett illeték-egyenértéknek, az egyházak által való fizetését rendelik el, a mint azt az emiitett egyházkerületnek 1870. évi május hó 17—20. napjain Székes-Fehórvárott tartott közgyűlése jegyzőkönyvének 7. száma alatt hozott határozata igazolja, ennél fogva oda utasitom a kir. adófelügyelőt, miszerint azonnal intézkedjék, hogy a kir. adóhivatalok a református lelkészek és tanitók terhére előirt illetékegyenórtéki tartozás fizetését, első sorban mindig az illető egyházak gondnokaitól, illetve általuk az egyházaktól követeljék, s e czélból az évnegyedenként lejárt il-