Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1884
1884. június - Oldalszámok - 25
25 egyházban a papság a rendelkező hatalom a laicusoknak feltótlen engedelmesség a kötelessége) az a törvénye, oda van irányozva a működése, hogy a protestánst visszahajtsa, ott ahol lehető még kényszer eszközök használatával is a római egyház kebelébe, s ránk kovácsoltassa újra azon bilincseket, melyeket őseink a reformatio dicső korszakában összetörtek. Impelle intrare! Ugy tekint mint szökevényeket, kik azon hadsereget — melyhez szerintük tartozunk — odahagytuk. Világosan kitűnik ez a római katechizmusból (nxely náluk tantekintetében auctoritás) I:, 10 qu 8 pontja alatt olvasható ezen tételből: „Haereticí atque Schismalici. quia ab Ecclesia desciterunt neque enim illi magis ad Ecclesiam spectant. quam Iransfugae ad exercilum pertineant, a quo defecerunt. Non negandum tamen. quia in Ecclesiae poteslále sínt, ut qui ab ea in judicium vocantur, puniantur et anathemate danmentur" — Ez a veszélyes romai tan folytonos fenyegetés ellenünk! Szökevényekül tekintetünk, a hadsereghez tartozunk szerintük, melytől elpártoltunk, hatalmában vagyunk a romai egyháznak, mely Ítélőszéke eleibe idézhet (amint tette is hajdan az inquisitiónale Tribunál) hogy megbüntessen s bizonynyal büntetne is, ha hatalma, ereje volna hozzá, de mert nincs, ez idő szerint megelégszik azzal, hogy sújtó hatamat elvesztett anathemiája nyilait röpiti ellenünk. Most az elvesztett hatalom visszaszerzésére törekszik, s czéljának elérhetése végett minden rendelkezésére álló eszközt mozgásba hoz. — Missioi egyletei által a legnagyobb tevékenységet fejti ki. A missiók a keresztyéni szeretet hátrányára tüzelik a felekezeti szenvedélyt, száműzik a türelmet egyletei által viszi a tömeget, de nem előre, hanem visszafelé, a haladó kor által már rég túlszárnyalt álláspontokra. Hazánk is el van már árasztva ily egyletekkel, melyek még most csendben, de tevékenyen működnek, s hatásuk már is érezhető. A Mária -— a rózsafüzér — a Jézus legszentebb szivének legszentebb asszonya stb. egyletek mindmegannyi előőrsei, előcsatárai azon hadseregnek, mely támadásunkra kiindult, s melynek végczélja az emberiségnek a középkorba visszaterelése, a szellemnek békóba verése, a papi hatalomnak mindenhatóvá emelése, s az államhatalomnak az egyház érdekei szolgálatába kényszerítése, mert a harcz az államfenség ellen is folyamatban van, mi világosan kitűnik egyik magyar főpapnak — ha jól emlékezem a Szent-László társulat gyűlésében tett ezen nevezetes s az államhatalmat saját érdekei felett éberen örkedésre figyel4