Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1883

1883. június - Oldalszámok - 35

35 16. László József főtan. gondnok ur, számos éven át teljes odaadással viselt főtan, gondnoki állásáról leköszön, s ez érdemben beterjesztett nyilatkozata egész terjedelemben ide igtattatik. Főtiszteletü e. ker. közgyűlés! Midőn a mult évi tavaszi közgyűlésre beterjesztett lemondásomat viszszavcllem, meghajolva a főtiszt, egyházkerület közóhajtása előtt, távolról sem sejtettem, hogy egy rövid év elteltével ismételve kellene azt tennem. Meghatottságom pillanatában, mit a csekély személyem iránti bizalom nyilatkozata szült bennem, megfeledkeztem hazánk egyik nagy liának saját tapasztalatom által is eléggé igazolt eme szavairól: .,A lelki testi erő darabonkint szakadozik le az öreg ember tagjairól s az ember érzi. hogy szakadozik; érzi, hogy ma már nem az ami tegnap volt.'* Megfeledkeztem arról, hogy ha vannak is néhány bámulatos kivételek, kiknek testi, és szellemi erőépsége az „edax vetusztás-szal daczolni látszik: sokkal többen vannak, kik kénytelenek szomorúan tapasztalni, hogy ezen testi és szellemi eröépség a hetven éven túl inkább látszat, mint valóság. Az errőli megfeledkezés juttatott azon kellemetlen helyzetbe, hogy sokkal előbb, mint reyknéltem, kell terhelnem a lot. egyházkerületi közgyűlést lemondásom ismétlésével. Főtiszt, e. ker. közgyűlés! annak bevallása, bogv hanyatlott korunk lelépni kényszerit az általunk eddig elfoglalt munkatérről, egyjelentőségü annak bevallásával, hogy kezdünk meghalni Mélyen érzem, hogy az én lemondásomban is bennfoglaltatik e szomorú önvallomás. De hát megavul minden a nap alatt, megavul az ember is. midőn aztán többé nem számítható az igazán élők közé lelki testi ereje korhadtságn miatt. A tetszélel időszaka áll be, mely nagyon rokon a tetszhalállal. Mivel pedig az áltaiom észlelt jelek meggyőzlek a felöl, hogy hetven évet túlhaladott koromnál fogva én is az ilyenek osztályába tartozom; s mivel az életalkony növekedő árnyéka mind érthetőbben figyelmeztet, hogy közeledem a Lelhe parijához elnem titkolható fájdalommal bár, de egyszersmind komoly elhatározással lelépek eddig elfoglalt gondnoki állomásomról. hogy helyet adjak munkabíró ifjabb erőnek. De azon buzgó fohász mellett teszem ezt, hogy az Isten közölje támagató kegyelme teljes mértékét azokkal, kik a munka terén maradnak, vagy kik egykor az elfáradtakat fölváltandók lesznek, hogy áldásos munkásságuk által örvendhessen ev. ref. egyházunk, örvendhessenek súlyos áldozatokkal föntartott taninté5