Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1883

1883. június - Oldalszámok - 27

27 kellőleg nem gondolkozás — ennek a szülék részéről szándékos elhanyagolása miatt idő elölt halnak el. Az országos kimutatások szerint is felekezetünk körében legnagyobb, legmegdöbbentőbb mérvű a gyermekek halálozása. S e körülmény azt igazolja, hogy ha a templomok látogatlatnak s a büntető igazság által kideríthető és sújtható bűnök nem mutatkoznak is, de a valódi vallás-erkölcsi élet mégis hanyatlóban van s e hanyatlás oly bűn uralmában nyilatkozik, melynek létezése kétségtelen, habár a litok fölenielhetlen leple által fedeztetvén — létezése be nem bizonyítható. Egy háztársadalmi élet. A lelkészi körök megalakultak a komáromi, tatai, b. somogyi, drégel palánki, barsi és veszprémi egyházmegyékben. Az egyháztársadalmi téren sok hiány észlelhető. Több gyülekezetben hiányzik a rend, s e hiány vészes hatásában az egyház létét, fenállhatását veszélyezteti. Az egyházi hatóságoknak a rend fentarlására, a gyülekezetek anyagi s szellemi életének emelésére irányzottán hozott határozatai nem foganatosíttatnak s igy üdvös hatásuk nem is észlelhető. Sok helyen még a jegyzőkönyv is hiányzik. A számadások nem vezettetnek rendesen. A gondnokok vagy be sem számoltak az általok beszedett pénzekről, vagy ha beszámoltak is, hátralékban maradtak, s igy Ananias s Zaphira bűnében lélegzenek. A kivetett illetékek nem szedetnek be s ez állal tetemesen szaporodnak a sok esetben behajthatatlanná váló egyházi tartozások. Az egyház tőkepénzeit kellő biztosíték nélkül — néhol a presbyterek önmaguk közt kölcsönzik ki, s ezen szabályellenes eljárás következtében sok egyház tökepénzét vesztette el. Vannak gyülekezetek, melyek az alapítók intentioi ellenére használják föl az alapítványokat, stipendialis tőkéket építettek be, vagy engedtek elveszni a nélkül, hogy ki tudták volna mutatni: hova lettek alapitványaik. Az anyagilag elhanyatlott egyház, alásülyed aztán erkölcsileg is. Az elöljárók nem örködnek az egyház értéke felett, hanem a még el nem veszett részt is lakomákban emésztik fel. Az egyházi hivatalnokok fizetését nem szolgáltatják be s ez által egyrészről azokat a nyomor karjai közé taszítják, másrészről az egyházat adósságokba merítik, mely annak életerőit emészti föl. Több helyen a szükségletek nem a hívekre kivetett pénzből fedeztetnek, s a kölcsönzött töke kamatai sem fizettetnek, még kevésbbé történik az adósság törlesztésére irányzott intézkedés. A közmunkák hanyagul, rosszul vagy egyáltalában nem is teljesíttetnek, s a hol a közmunka évi fizetéssel váltatott meg, ott a váltsági kötelezett összeg marad lizetetlen. A presbytereluiek egymás közti viszálkodásp i$ 4