Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. június - Oldalszámok - 10

ÍO Jómmal térítés sötét időszakában az át nem tértek kiűzetvén a lakosoknak kétharmada kiköltözött. Telepítettek azok helyébe németeket s ezek levén már inost a többség, vittek német iskolamestert s az olt maradt egyharmad magyarság — közitök Vida, Balassa, Dobos, Károlyi nevüek egészen németekké alakultak át. teljesen elfeledték anyanyelvüket: a magyart. S .,si hoc in viridi, quid lunc in arido'*! Ha meglörlénhetel ez — pedig megtörtént — egy túlnyomólag magyar nemzetiségű megyében, mennyivel nagyobb és sulytóbb veszteségek érhették akkor a magyart oly vármegyékben, melyekben más nemzetiségűek képezik a lakosok többségét. Olt van Nyilra vármegyében Komjáthi, hajdan reformált egyházunkhoz tartozott tisztán magyar lakossága most sláv. Kiirtották onnan a reformaliót, nincs ott most református, de nincs azóta magyar sem. Csak a nevek maradtak magyarok, de a magyarnevü lakosok ajkai nem beszélik a zengzetes magyar nyelvet. Pedig őseink Komjálhiban tartották azt a nevezetes zsinatot is, melynek Canonai szolgáltak egyh. kerületünkben egész a most tartott debreczeni zsinatig irányt adókul. S hány ily elslávosodott — hajdan reformált és magyar község lehetett a felső-magyarországi megyékben: Pozsonyban, Nógrádban, Nyilrában, Barsban, Honiban, Sárosban stb. Mennyit oláhosilhattak el Biharban. Máramarosban, Bereghben, Unghhan, Krassóban, Toroniáiban stb. és Erdélyben? Ha valamikor a magyarországi reformált egyház történetét a korunkban hangya szorgalommal gyűjtött adatokból szakértő törlénész rendszeresen összeállilandja, jó lesz kiterjesztenie figyelmét annak kitüntetésére is, hogy a vallásüldözés szomorú — sötét korszaka, főleg a helvét hitvallásnak a clericalis vagy római hitre át téritelt földesurak (irodalmaiban levő jobbágyközségekből kiirtalása mily nagy hátrányára volt a magyar nemzetiségnek, — mily sok - azelőtt magyar nyelvű — községet változtatott az át német — sláv vagy oláh nyelvűvé. Ez a metamorphosis nem fog ugyan minket gyönyörködtetni, de hogy tanúságos leend, az kétségtelen, s bizonyos rendnek korunkban még az országgyűlésen is oly sokszor s a múltba is visszamenőleg hangoztatott hazafiuságál, majd ez a fáklya világilandja meg igazán, mely a múltból hinti sugarait, a múltban mutatja a magyar nemzetiségnek azon romjait, melyekbe azt a hirdetett hazaliuság omlasztotta az isteninek szent palástja alatt, ad maiorem I)ei glóriám!?! A magyar nemzetiségnek azon vesztesége, mit e sötét és romboló uton járt állítólagos hazafiúság idézett elő, számokban kifejezve túlhaladja a milliót. Minden egyházat dotált az állam. cs;ik a protestáns egyházat s ebben azt — a melyik legmagyarabb. a mely legtöbb vért ontott a nemzetnek alkotmányos szabadsága védelmében s fenntartásaért — az ev. reformált egyházai hagyta dolalió nélkül, Sőt tovább ment, elvette vagv a Clerus