Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. június - Oldalszámok - 63

63 hogy a mi szabadságainkat is biztosító 1790 I XXVI. t. c. is kimondja, hogy a törvénynyel megállapítandó eoordinatio literariae institutionis a vallás tárgyain kívül a mi iskoláinkra is kiterjesztendő, de sőt épen a múlt évben megtartott conventiink is főleg ily törvény hiánya miatt emelt szót a legfőbb felügyeleti jog részletes szabályozása ellen. Azonban itt háromhoz keli ragaszkodnunk: 1-ször ahhoz, hogy e törvényben ránk nézve is kölelezőleg csak azok határoztassanak meg, a melyek szükségesek arra, hogy intézeteinknek s azokban az oktatásnak az állam állal a nemzeti közműveltség, mint nagy állami érdek szempontjából megkövetelhető egy bizonyos színvonalra emelkedése biztosítassék. És ne foglaltassanak oly intézkedések, melyek a belső iskolai életet s különösen az oktatás szellemét, irányát, szabadságát és szabad fejlődését eleve megkötnék, vagy akár kívülről csak korlátoznák. 2-or, hogy a törvényben az iskolák szervezetére, berendezésére, a tanfolyamokra és az oktatás mértékére a mi megállapíttatik, mindaz csak a minimumot képezze, a melyen felül és túl még többel tenni szabadságunkban maradjon. 3-szor, hogy a mit az állam a fentebbi 1. és 2. pontban említett cél érdekéből szükségesnek lát ránk nézve is kölelezőleg megszabni (a mi aztán a főfelügyeletnek is tulajrionképeni tárgyát képezi), mind ez a törvényben halároztassék meg szabatosan és világosan, hogy tudjuk, mihez keli magunkat állandóan tartani s ne legyen semmi a változó államkormányok kegyétől és engedélyéiül függővé téve. 111. Tudjuk, hogy napjainkban a szabadság és egyenjogúság nevében nemcsak a különböző hitfelekezetek, mint egyházi testületek, hanem a haza minden polgárai az oktatás terén is egyenlő szabadságot és jogosultságot igényelnek. De a más hitfelekezelekkel és polgári társulatokkal, sőt még a magánosokkal is egyenlő szabályok alá helyezésben csak úgy nyugodhatnánk meg, ha az egyenjogúság mindenben következetesen keresztülvitetik és egyiknek sem adatnak a másik felett sem kedvezmények, sem oly elönyösebb állás, mely a többivel szemben még ma is kiváltságoknak tekinthető. Ezért mélyen fájlaljuk, ha a közoktatásnak egyenlő jogalapokra és kötelezettségekre fektetett rendezését nem előzi meg a hitfelekezetek jogegyenlősége és viszonossága már az 1848. XX. t. cikkben kimondott nagy elvének a törvényhozás által részletes és gyakorlati valósítása, melyet az 1868. LM. t. c. is kilátásba helyezett. Ezen elvi szempontokból vizsgálva a törvényjavaslatot, abban több oly intézkedések tervezéséi találjuk, melyek ha törvényerőre emelkednek, tör-