Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882
1882. június - Oldalszámok - 7
7 i4. Olvastatott püspök nrnnk. az egész egyh. kerület képét liíien rajzoló s ennek fény- és árnyoldalait visszatükröző , következő jelentése : Fötiszteletü egyházkerületi Közgyűlés! Hivatalos állásomból folyó kötelességemet teljesítem, mikor vázlatosan előterjesztem azon nevezetesebb mozzanatokat, melyek egyházunk életfolyamában iimlt évi tavaszi gyűlésünk óta felmerültek, ugy szintén az állam és felekezetünk közötti — felekezetközi viszonyokat, s kerületünk gyülekezeteinek valláserkölcsi életét, ennek áldozatkészségben, építkezésekben. kegyadományokban nyilatkozását, az egyháztársadalmi téren mutatkozó örvendetes mozgalmakat s a hol tán tespcdés van — ennek elszomorító jelenségeit ismertetem. Legnevezetesebb s áldó eredményeiben századokra kihaló mozzanat volt egyházi életünkben, a Debreczenben mult évi október 31-én id. B. Vay Miklós koronaőr — főgondnok és convenli elnök ő Excellenliája s lőt. Nagy Péter erdélyi püspök ó Méltósága ikerelnökletök alatt megnyitott s november 24-én bezártt zsinat, mely az egyetemes magyar ev. reformált egyházat megteremtette, a kerületekre szétszórt kévét egy egészszé öszszekötölte, az öszhangzalosan működést lehetővé tette, a külröi jövő támadásokkal szemben a védekezéshez oly 7 szükséges erőt egyesítvén áldón — siikeresen működésre képesítette, s mely aránylag rövid időtartam alatt I. az egyházalkotmányt, II. a közoktatási szervezetet. III. az egyházi törvénykezés szervezetét megalkotta ; s ha e zsinati törvényjavaslatok — melyek összefüggő Egészet képeznek — a — fájdalom! még mindig késő — királyi szentesítés által törvényerőre emelkednek: fölfogják előttünk nyitni azt az utat, mely annyi próbáltatás, oly sok sükertelen küzdelem után a szebb jövőbe elvezet. Lehetetlen itt ki nem emelnem a zsinati elnököknek s különösen a világi részről elnöklő báró Vay Miklós ő Excellentiájának érdemeit, ki ügyes tapintattal, bölcs mérséklettel egyháza iránti rendíthet len hűségét, annak emelésére irányzott szent törekvését, jogainak védelmében reltenthetlen bátorságot, a jogföladások sikamlós lejtőjére lépéstől ovó államférfiúi eszélyességét fényesen igazoló s a nagy ősök erényeit előttünk újra fölragyoglató, lankadást nem ismerő, előrehaladott kora daczára is lelkének ifjúi tüzéről s rugékonyságáról tanúskodó szent lelkesedéssel vezette az alkotinányozó s szervező zsinat tanácskozásainak folyamát, mert azon érdemből, hogy a zsinat hivatásának egész körét betöltötte: Övé és elnöktársáé az oroszláni rész. Nevezetes e zsinat már csak azért is, mert oly lörvénylhozó testülete még nem volt a magyarhoni reformátusoknak, mely Magyarország összes
