Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. június - Oldalszámok - 60

6o van — az 1881. évi XXVI. t. cz. 14. §. alapján ugy a bírói, mint a közigazgalási intézkedés tárgyát képező ügyekben benyújtott kérvényeik s azok mellékleteire nézve, bélyegmenlességben részesülnek, ennélfogva ezen mentesség az itt szóban levő kérvényeket és azok mellékleteit kétségkívül szintén megilleti ugyan, mind a mellett annak alkalmazását minden egyes esetben függővé tette a pénzügyminiszter azon törvényszerű feltétel szigorú igazolásától, valyon a kérvény oly személy részéről nyújtatott-e be a ki birtoka, tökepénze járadéka után vagy pedig munkálkodása és szolgálata folytán nem húz nagyobb jövedelmet, mint a mennyit az annak lakhelyén szokásos közönséges napszám kiteszen. A fenforgó esetben t. i. Gutái Dénes és Eszter dispensatiojánál a mentesség feltételét képező szegénység ily értelemben nem levén igazolva, annak kimondása önérlhetöleg meghaladja a pénzügyminiszter úrnak a törvényben körülírt hatásköréi. Értesíteni szíveskedjék Fiséged erről az érdeklelleket tájékozásuk végett, oly hozzáadással, hogy a házassági felmentvényre tartozatlanul felhasznált 1 frtnyi bélyegjegynek kicserélése, — az érdeklettekkel másolatban közölhető jelen átiratomra való hivatkozás mellett — az illetékes kir. pénzügyigazgatóságnál lesz kieszközlendő. Budapest, 1882. január 8. A miniszter meghagyásából Tanárky Gedeon, államtitkár. Tudomásul vételik s szem előtt tartása a lelkészek figyelmébe ajánltalik. 70. Olvastatott a magyarországi helv. hitv. ev. egyház Budapesten 1880. ápril. 16-án egybegyűlt főgondnokainak és superintendenseinek a képviselő házhoz intézett, a gymnaziumi és real iskolai törvényjavaslat tárgyában következő kérvénye: A magyarországi helv. hitv. ev. egyház Budapesten ápril 16-án egybegyűlt főgondnokainak és superintendenseinek a képviselőházhoz intézett kérvénye a gymnásium és reáliskolai törvényjavaslat tárgyában. Mélyen tisztelt képviselőház! Mióta hazánkban az alkotmányosság 1867ben helyreállíttatott s különösen iniulán 1868-ban a népiskolai törvény megalkotlatolt: a hazai ref. egyházban folytonosan vártuk, hogy az országgyűlés a nemzeti közoktatás felsőbb fokozatait is törvénynyel szabályozza. Mindig éreztük, láttuk, hogy a változott idők és viszonyok szerint a közműveltség haladásához mérve nekünk is szükséges közép- és felső-iskoláinkat rendezni s azokban a megkívántató javításokat korszerű szervezésekkel eszközölni. Már-már több izben, hol az egyes egyházkerületekben, hol egyetemesen hozzá is akartunk a reform, munkájához fogni, midőn az