Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. november - Oldalszámok - 26

26 S lia ezek után tekintjük az indokokat, melyek alapján a Nagyméltóságú vallás- és közoktatási miniszter Ur különösen az inczédi ügyben illetékességét megállapította, hasonló s a sérelem súlyát fokozó nézetekre találunk. Méltán aggodalomra adhat okot már azon tény is, hogy a közigazgatási hatóság a birói ítéleteket egyszerijen mellőzi. Mellőzi oly kérdésben s ügyben, hol a tartozás jogi alapjáról s nem csupán valamely evidens, közadó természetű szolgáltatás megtagadásáról van szó. Nincs kétségünk az iránt, hogy ha valamely egyháztag illetékes lelkészének az egyháza törvényei szerint járó fizetést megtagadja s a lelkész híve ellen panaszt emel. hogy ezen esetben a közigazgatási halóság ad asz— szisztencziát; de igenis határozottan kétségbe vonjuk, hogy közigazgatási uton döntessék el oly kérdés, váljon adózzék-e valamely egyház tagja más egyháznak; oly kérdés, mely az egyes egyházak jogi állását érinti, midőn tagjai birtokának megtámadását rejti magában. Kétségbe vonjuk ezt annyival inkább, mert ily kérdésre nézve már megállapilolta a bíróság felsőbb fokban is illelékességét, és el nem ismerhetjük. hogy azt a közigazgatási halóság magához vonhassa és ily hatóság mely nem lelebbezési fóruma a bíróságnak, figyelmen kicill hagyta a birói Ítéleteket, azokkal összeütköző elveket mondhasson ki. Még ha azonban e tekintetben megengedhető volna is az eltérés s a közigazgatási hatóság volna is illetékesnek tekinthető, akkor sem ismerhetjük el. hogy mellőztethessenek az ennek eljárására vonatkozó törvények. A Nagyméltóságú vallás- és közoktatási miniszter Ur egyenesen a törvény fölé helyezte inagát, midőn önmaga is elismerte, hogy nincs további felebbezcsnek helye, s a felebbezést mégis elfogadta. Elfogadta pedig oly indokok alapján, melyek világosan alkotmányellenesek. Alkotmányellenes, a törvény ellen a korábbi gyakorlatra hivatkozni. Alkotmányellenes ily gyakorlatot 0 Felsége legfőbb felügyeleti s egyházvédnöki jogából származtatni; mint ezt a sérelmes rendelet teszi. Hisz, ha ily elvek megállhatnának, ha a miniszter gyakorlat alapján mellőzhetné a törvényt, ha a protestánsokat a kalholika egyház feletti legfelsőbb patronátus alapján, adózásra kényszerithetné, mi értéke, mi hatása lehetne a törvénynek? Miben találna védelmet a jog? hova siilvedne autonómiánk?! Alkotmányunk meg nem tűri. hogy a törvény helyébe miniszteri akarat lépjen. Pedig ez helyettesítené a törvényt, ha valamely folytonos gyakorlat eltörlésére, — oly törvény melleit is, mely nem a miniszter kezébe