Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. november - Oldalszámok - 23

23 s a jogtisztelet előmozdítása magasztos eszméinek megvalósítására irányzott erélyes törekvésnek kellett volna ez irányt, nézeteket az enyészetnek átadni. És midőn még arról is értesültlink, hogy a proteslánsoknak katolikusoktól vett birtokai utáni egyházi adózás kérdésében a Nagyméltóságú vallás- és közoktatási miniszter Ur, oly értelmű lépéseket is telt. mintha e tekintetben nem léteznének jeljesen kimerítő és törvényes intézkedések, hogy tehát most valósággal kérdés és uj megállapítás tárgyát képezhetné a felekezetek jogi helyzete: valóban fokozott kötelességünkké vált minden ily kísérlet ellen a törvény alapján határozottan tiltakozni és a fennebb hivatkozott törvények, s az ezeket helyesen alkalmazó bírói ítéletek és hatósági határozatokra való hivatkozáson kívül, a sérelmes rendeletek indokolásában nyilvánuló nézetekre bővebben is kiterjeszkedni. Ismételve az egyház-látogatási okmányra hivatkoznak a sérelmes rendeletek, mint a kötelezellség alapjára. Ennek ellenéhen mindenek elölt kijelentjük, hogy a kalh. egyház állal eszközölt canonica visilaliót, s ebből folyólag az ily alkalommal fölvett okmányt sem ismertük el soha és el nem ismerhetjük egyházunkra és tagjaira ércényesnek, s az erre való hivatkoz-ás egyházunk bármely tagja iránit, már önmagában súlyos sérelem. Megtámadja ezen elvnek hangoztatása autonomiánk alapját, melynek egyik sarkköve, hogy egyházainkat s egyházunk híveit senki más egyházi adóval nem terhelteti, csak önmagunk, azt pedig még senkinek nem jutót, eszébe állítani, hogy a leclicale nem egyházi adó. Az egyházlátogatási okmányra való hivatkozás alaptalan vollát mulatja egyébiránt, hogy ha ez kötelező lehetne más felekezetű hívekre, akkor ily erővel kellene birni azon canonika visitatiónak is, mely a mi egyházainkban eszközöltetik s igv ha azon egyházlátogalási okmányok alapján, melyek p. o. 183f)-ban az akkori társadalmi s közgazdászali viszonyok közt vétettek föl s a melyekben a lelkészi illetmény, p. o. gabnajárandóságban telkek szerint jegyeztetett fei. vagy találtatott a vocatorba bevéve. más vallásbeliek is fizetésre köteleztetnének: valósággal legtöbb helyen mindenki annyi felekezet lelkészét fizetné, a hány törvényesen bevett vallás van! És bizony senki sem vigasztalhatná magát a sérelmes rendelettel megerösitell szolgabírói indokolással, hogy ..személyileg nem fizet semmit, vagy hogy a másik indokolás szerint" azt nem mint kalholikus (vagy p. o. nem mint protestáns) hanem, mint birtokos fizeti.'" Azt pedig fel nem tehetjük, hogy csak a kalh. lelkész illetményeire vonatkozó okmány legyen kötelező mindenkire, de viszont ez ne álljon.