Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. június - Oldalszámok - 12

12 halotti bizonyítványait. 7. Nyugdíjas katonák, honvédek, hivatalnokok, hivatalszolgák s ezek özvegyeinek életben létéről részint havi, részint negyedéves lelkészi igazolványt. — 8. A községből eltávozott lakosok szegénységéről — birtoknélküliségéről bizonyítványt (a mit, főleg népesebb helyeken az a lelkész, ki a híveknek nem anyagi állása, hanem lelki élete felett őrködésre van hivatva — nem is tudhat). — 9. Kegy vagy nyugdíjt élvező özvegyek s ezek leányainak férjhez meneteléről az ezt igazoló anyakönyvi kiiratot. — 10. Feiszólamló katonák részére (lia szülei szegénysorsuak) anyakönyvi kiadványokat s családi értesítőt. — 11. Hadkötelékben állók részére s érdekében keresztelési - esketési és halotti kiadványokat. — 12. Az ország valamely kórházában ápolt, de a lelkész községében illetékes egyének részére keresztelési bizonyítványt (melynek keresése sok időt igényel, mert az életkort hozzávetőleg sem tudatják) — 13. Tanfelügyelők részére évenként rovatos tabellákon kimutatást. - 14. Az orsz. statisticai hivatal részére évenként népmozgalmi adatokat a születési- esketési s halálozási anyakönyvekből. — 15. Közigazgatási hatóságok, törvényszékek, pénzügyi hivatalok, katonai parancsnokságok megkeresésére, értesítéseket, kiiratokat.—- 16. Himlőoltást igazoló bizonyítványt.— 17. Egyházában elhalt, de máshol született, életkora 32-dik évét be nem töltött férfi haláláról az illetekes lelkészhez halotti bizonyítványt. — 18. Haláleset fölvételi ivek azon pontjainak — melyek anyakönyvi bejegyzés által igazolhatók csak — e bejegyzésekkel egyezését vagy az ezektől eltérési. — 19. Hatóságok részére az elhunylak kis korú árváinak keresztelő levelét a hagyatéki tárgyaláshoz. — 20. Katonakötelesek részére hagyatéki tárgyaláshoz családi értesítőt. — 21. A hadmentességi díjjal megrovott s időközben elhalt egyének halotti levelét. — Főleg nagyobb — népesebb egyházközségekben oly sok időt vesznek el az ily kiadványozások, az anyakönyvben keresések, hogy a lelkésznek csak ezek kiállíthatásaért is segédet kell tartania. S kölelezhelő-e bárki ingyenes szolgálatra, főleg oly mérvűre, mely segédtartást tesz szükségessé s igy a fáradságon és idővesztésen kivül még tetemes anyagi áldozathozatallal is jár? Kötelezhető-e főleg az a lelkészi kar, mely állami dotatióban nem részesült? A Clerust dotálta az állam, milliókat jövedelmező birtokai donáliók, ott hát van értelme, van jogalapja az állam részéről követelt ingyenes szolgálatnak, de a protestáns lelkészi kar államilag dotálva soha nem volt, mikép lehet hát tőle követelni oly ingyenes szolgálatot, mely fizetését is csorbítja s egyes helyeken segédtartásra is kényszeritvén — anyagilag is nagy mértékben terheli? A hadmentességi díjjal megrovolt— de időközben elhalt egyének halotti bizonyítványának csak is bélyeg — nem pedig díjmentesen kiadását rendeli el az országos törvény. Mi indíthatta hát az igazságügyminístert