Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1881

1881. június - Oldalszámok - 13

13 pedig mindannyian nem csak az államnak, nem csak saját egyházunknak hanem a veszlökre törő római egyház papságának is adófizetőivé lörpittetnek, mert hazánkban aligha van csak egy talpalatnyi föld is, melyről be ne lehelne bizonyítani azt, hogy valaha volt az is rom. calh. ember birtokában, s mint illyen a Canonica visitatióban fölvétethetett. A tatai ut. egyházmegye által egyik Esztergom megyei községből nálam is jelentelelt be ily követelés. Én azonnal átírtam Esztergom vármegyének lőispáni hivatalához, idéztem átiratomban az 179°^ : XXVI-ik t. cz. 6-ík pontja alatt olvasható s idevonatkozó ezen törvényt: „,Solutio Slolae aul Leclicalis hactenus per Evangelicos Parochis Catholicis et Ludimagistris aut alt is Ecclesiae Sercitoribus, seu in naturalibus, seu in laboribus praestita, itt posterum ex integro cesset, et a trimeslri publicalionis Articulorum praesentis Dietae computando, nuspiam amplius exigi caleat, nini Evangelici opera dictorum Parochorum sponte usi fuerint, quo casu pro Mis actibus Slolarn cttm Catholicis aequalem deponere tenebuntur. (Juae/tam autem modo Catholicis Parochis pro amissis hisce redditibus resarcilio praestanda sit? desuper Consilium Locumtenentiale audictur; una cero ULs signiftcabitur; nunquam Suatn Maiestatem ad id accessuram, ut huius Indemnisalionis titulo aut contribuenti Populo, aul aerario Piegiu Camerali quidpiam oneris adcrescat. Occasioite autem ereclionis aul reparulionis Temploium, Parochiarum aut Scholarum nec Catholica Plebs Evangelicis, nec Evangelica Plebs (Catholicis mamtales aut currules operas dare obligetur, ealenusque initi Conlractus pro cassalis hab e a nitt r." — E törvényre hivatkozással fölkértem Esztergom vármegyének főispáni hivatalát a római egyház által annak előnyére megadóztatni szándékolt helvét hitvalló birtokosoknak a törvény védelme alá helyezésére, az ellenük megindítóit és tán a közigazgatási tiszviselőknek is segédkezésével folytatott zaklató eljárásnak azonnal beszüntetésére. Átiratomra az alispán válaszolt s e válasz elutasító. Flagrans vallási sérelmet képez, épen ezért fölvettem a tárgysorozatba s anynyival inkább, mert az alispán elutasító válaszában a mkir. Vallás és Közoktatásügyi Ministeriumnak Párkány község költségvetése tárgyában 1875 ik évi oktober 2-án 46813 sz. a. keit intézvényének ezen passusára hivatkozik: ,,/íö a Canonica Visilalióban a papi illetményei; fizetésére a telkek vannak kötelezve, ugy a telek tulajdonos — legyen az bármely vallású — a római katholikus papi illetmények fizetésére köteleztetik:' Hogy felelős minisler alkotmánvos államban ilv törvénybe ütköző intézményt bocsátott ti *i i kí, azt csak azért hiszem el. mert egy vármegyénk első tisztviselője az intézmény keltének — számának az ügynek — melyben kibocsát latolt megnevezésével hivatkozik arra. — Nekünk azonban ezen intézménnyel