Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1880

1880. április - Oldalszámok - 72

72 homályos szövegezésből kivehető — meghatározza s e minimum és maximum közt mozoghatást is a változó miniszterek kényétől teszi függővé, s mert bizonyos esetekben (82. §.) a vagyont érdeklőleg oly rendelkezési joggal ruházza fel az államot, minővel az önmagunk által teremtett iskolai vagyonunk felett soha nem birt, s mert a protestáns egyház által fenntartott gvmnasiumokat, a törvényhozás eddigi gyakorlatától eltérőleg egy categoriába helyezi a törvényhatóságok és egyesek által (mely utóbbiak tisztán üzérkedési szempontból állított iskolák is lehetnek) gymnasiumokkal: s igy a történelmi fejleményre nincs tekintettel, nem veszi figyelembe azt, hogy a protestánsokra nézve életszükséges kérdés az, bogy legyenek a tanítóképezde és seminárium alapját képező gymnasiumaik — mig a törvényhatóságokra nézve nem az, egyesekre nézve pedig sok esetben csak is üzleti kérdés: a conventtöl nyert megbízatás és felhatalmazás folytán összejöttek s f. hó 6-14-ik napjain tanácskoztak az egyházkerületeknek a megjelenhetésben nem akadályozott elnökei, s memorandumot készítettek, de e memorandum csak azon esetben adatik be a képviselőházhoz, ha az egyházkerületi gyűlések és a convent észrevételeinek s ezekből szerkesztendő memorandumnak beadhatását megelőzőleg utasíttatnék a képviselőház által a törvényjavaslat a tanügyi bizottsághoz. Az egyh. kerületeknek és igy egyh. kerületünknek is — még pedig ezen a gyűlésen — meg kell tenni a törvényjavaslatra észrevételeiket, hogy ezek a convent eleibe terjesztethessenek, s ezek alapján és tekintetbe vételével a convent a képviselőházhoz beadandó memorandumát elkészíthesse. Észrevételeink megtétele alkalmával én a magam részéről hajlandó lennék elmenni az engedékenység legszélső határvonaláig ott, hol ez elmenetelt tőlünk mint hazafiaktól a magyar államnak jól felfogott érdeke, existentiájának az ezt fenyegethető veszélyek ellen biztosítása követeli, de határozottan ellene leszek azon iránynak, mely az állami omnipotentiát iskoláinkra ott és oly mérvben is kiakarja terjeszteni, a hol és a mily mérvben kiterjesztését az állam érdekei és biztonsága nem követelik. Felekezetközi helyzetünk most is kedvezőtlen. A törvényhozás factorai nem szakaszthattak időt arra, hogy a felekezetek vallási jogegyenlőségének az 1848-ik évi XX-ik t. czikkben általánosságban kimondott nagy elvét részletezzék, s törvénykönyvünkbe részletezetten beigtalván, ez által az életben is megtestesitését lehetővé tegyék. Ez az oka, hogy ama nagy elv a gyakorlati életben a mi hátrányunkra folytonosan sértetik s azon részletek is, melyek az 1868: LIII. t. czikkben vannak — írott malasztul tekinthetők csak. Példa erre az 1868: LIII. t. cz. 12-ik §-a. Ennek ér-