Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1878

1878. június - Oldalszámok - 143

143 telhessék, lianem t ö k é I e t e s s z a b a d s á gu k r a hagvatik, hogy ezt egészen saját erejökből fizessék, csakhogy a 31 §-ban kitűzött három feltétel teljesítésére magukat kötelezzék; — a tatai egyh. megye pedig ezen feltételek teljesítésére magát lekötelezte még 1875. aug. 31-én a nm. ministeriumhoz intézett alázatos felterjesztésében, a mit eléggé tanúsít a nm. ministeriumnak Superintendensünkhöz 1875. 21261. sz. a. érkezett leirata. Igazságos ügyünk ily állásában , — bizva az országos törvény mindenkit kötelező erejében , — a legmélyebb honfiúi tisztelettel járulunk a mélyen tisztelt képviselőházhoz, élénk alkotmányos érzetünkből kifolyólag esedezve, hogy az általa hozott s 0 Felsége Apostoli Királyunk által szentesitett 1875. évi XXXII. t. cz. 31. és 32. §-át magyarázni s a végrehajtásával megbízott nm. vallás- és közokt. ministeriumot, e magyarázatnak megfelelő eljárásra utasítani kegyeskedjek. Mély tisztelettel maradván Veszprémben 1878. évi junius 17 — 21 napjain tartott közgyűlésünkben a Mélyen tisztelt képviselő háznak alázatos szolgái a dunántúli helv. hitv. ev. egyházkerület közönsége. Nagyméltóságú XíiniíSter- TJi*: Állami létünk ujabb alkotmányos szakában az oly sérelmek ismétlődhetése ellen, minőket prot. egyházunk a múltban szenvedett, biztosítva hittük magunkat azon természetes, és ennélfogva absolut államokban is alkalmazott intézkedés által, hogy a prot. egyházat illető minden olynemű ügyekben, melyek annak autonómiáját érintik, prot. jogi tanácsosok hallgattatnak meg. — Fájdalommal kell azonban tapasztalnunk, hogy e hitünkben keserűen csalódtunk; mert míg, ezen intézkedés következtében, mi egyházunk sérelmeinek korszakát befejezettnek gondoltuk, s autonómiánk iránt bizalmat, sőt védelmet is, joggal reményeltünk: addig prot. egyházunk azon megdöbbentő jelenséggel áll szemben, hogy csak egyik kezével eszközölheti, ugy saját mint a haza vallás-erkölcsi életének fejlesztését a közmivelődés előmozdítását, a másikkal folytonos támadások — és sérelmek ellen kell védekeznie. Ily szomorú helyzetbe jutottunk Nagyméltóságodnak 29170. sz. a. ujabb leiratával szemben is: minélfogva kénytelenek vagyunk, előző feliratunkban nyilvánított aggodalmunkat épugy, mint abban kifejezett észrevételünket fentartani, sőt ismételten indokolni. Kénytelenek vagyunk, ismételjük, aggodalmunkat nyilvánítani a miatt, hogy bár semmi concrét eset nem szolgált alapul, a vallás és közoktatásügyi ministerium által a tanfelügyelőknek adott, szóban levő utasítás kibocsátására, mégis, adolt eselbeni visszaélés orvoslása vagy sulylása helyett, praeventiv rendsza-